Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A korszellem

KILENGÉSEK. 47 időkben, 1771-ben a nagypáboly Lajos Fülöp, akkor chartres-i, a későbbi orleáns-i herceget nyerte meg nagymesterének, hogy a fölöszlatástól meneküljön.^^ Németországban a „Strikte Observanz" rendszere Ferdinánd braunschweigi herceg nagymesterségével iparkodott kilábolni az ismételt kompromittáló botrányokból.^* Később a „svéd rendszer" Lajos György Károly hessen-darmstadti herceg megnyerésével kényszerítette ellenfeleit behódolásra.^* A szabadkőművességet megrendítő zavarok után a rózsakeresztes irány erősödött. Fejedelmeket, mint II. Frigyes Vilmos porosz királyt szellemidézéssel sikerült magukhoz kötniök. Ez alatt a hatás alatt írta Wieland a „Peregrinus Proteus"-t. Még a kiábrándulás idején erősen terjeszkedő „svéd rendszer" is, amely az eredetkérdósben visszatért a kőfaragó fraternitások változatához, ezt úgy módosította, hogy azokban egy titkos szövetség rejtőzött el, amely rejtett tudományt tartott fenn.^' Erről a misztériumról azt állították, hogy ősrégi, abból az időből való, amikor az embereket a bálványimádás és a babona még nem rontotta meg; a zsidók között az esszenusok tartották fenn, akik közt Krisztus nevelkedett, majd üldözött utódaik a templomosok rendjének adták tovább. Oly erősen gj^ökereztek ezek az eltévelyedések, hogy hatásuk alól még az „illuminatusok" sem tudták magukat kivonni. A szabadkőművesek dogmatikus háborúskodása erősen megbénította társadalmi és kormányzati programmjuk előbbrevitelét. Bajor racionalisták a miszticizmus e káros fölburjánzásában jezsuita mesterkedést szimatoltak. 1776-ban Weisshaupt Ádám egyetemi tanár vezetésével megalapították az illuminatus rendet,*^ nyilt háborút hirdetve az értelem és az emberiség ellenségeinek, hogy a fejedelmek és a papok hatalmát megtörjék. Ez volt a legforradalmibb alakulat, a racionális forradalmi gonFindel id. mű, 294. 1. 33 Findel id. mü, 424. 1. Findel id. mü, 439. 1. 3« Findel id. mü, 451-456. 1. 3" Leopold Engel: Gesch. des Illuminaten-Ordens. Ein Beisatz zur Gesch. Bayerns. (Berlin, 1906.)