Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A korszellem

A FÖLVILÁGOSODÁS SZENTIMENTALIZMUSA. 35 Az „ember" iránt a XVIII. század naiv szentimentalizmussal viseltetett. Megható gyengédségei és áldozatkészséggel sietett az elnyomottak és szerencsétlenek megsegítésére. Az egész század visszhangzott a filantróp eszméktől, s ezeket nemes jószívűséggel meg is valósította. Az árva- és szegényházak, a bajbajutottak gyermekei részére szolgáló nevelőintézetek, a vakok és siketnémák intézeteinek alapítása ekkor lett divatossá. A szerencsétlen ember mellett az elnyomott ember volt a kor hevülésének tárgya. Lelkesedett az egyenlőségért és ezt sokkal szélesebben magyarázta, mint ahogy az eszme a törvényelőtti és hivatalképességi egyenjogúság alakjában fölmerült.* Az írók az általános emberi jogok kivívásáért nagy szenvedélylyel szálltak síkra s olyan szélsőséges individualizmust hirdettek, amely a hitetlenség meUett a kor legveszedelmesebb bomlasztó tényezőjévé lett. A szentimentális filantrópia harcias szenvedélyességében elérkezett a másik pólusra: az ember meggyűlöléséhez. Szörnyű gyarlóságok inkarnáció ját látta benne ós hogy ezeket kigyomlálja belőle, vissza akarta vezetni ősi, romlatlan állapotába. Ezt a megvetést Swift fejezte ki legélesebben „Gulliver utazásai"-ban. A gyarló ember világával a paripák (Hanhnhnm) országát, erkölcseit ós értelmét állította párhuzamba. Az ott tapasztaltak Gullivert visszatérte után még családjától is elfordították és emberi mivolta fölött érzett szégyenének beismerésére indították. Innen vesszük a képet, hogy a XVIII. század hogyan képzelte el a józan emberi értelmet! „A nemes Hanhnhnm-ek természettől fogva minden szép erényre hajlamosak s nem lévén fogalmuk arról, hogy értelmes lényben hogyan lehet meg a gonosz: alapelvük s egyetlen törekvésük úgy istápolni az értelmet és belátást, hogy az teljesen uralkodjék minden cselekedetük fölött. Az ószszerűség náluk nem probléma, mint nálunk, ahol két ember elfogadható érvekkel bizonyíthatja egy kérdésnek két ellenkező megoldását, hanem szükségképen rögtöni meggyőző erővel bír, aminthogy minden igazság szükségképen ilyen, ha szenvedély és érdek nem zavarja meg, homályosítja el és színezi sokfélére.'" Így azután " W. Rees: Die Erklärung der menschlichen und bürgerlichen Rechte V. 1789. ^ Karinthy fordítása, 1914. 353. 1.