Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A korszellem

náluk nincs véleményeltérés, sem vita, gyűlölet avagy háború. Ilyen alaiíban forrott ki a XVIII. század szellemének az az alapvető tétele, hogy az emberi gonoszság minden megnyilvánulása a józan ész megvetéséből származik. Ez a „józan ész" szerencsére országonként elég különbözőképen alakult. A legszerencsésebb helyzetben Anglia volt, ahol az 1688-iki dicsőséges forradalom jórészt eltávolította a közéletből a gyujtóanyagot. A racionalizmus ugyaninnen indult hódító útjára, még a francia felvilágosodás is erősen Locke és Newton hatása alatt állott, de az angol filozófia sokat köszönhetett empirikus hagyományainak is, amelyek visszatartották a kontinens racionalizmusának végzetes túlzásaitól. A deizmus ugyan szintén élvetett minden csodás elemet, jóslást ós természetfölötti kijelentést, s a vallást értelmi alapokra helyezte, de az Istent meghagyta mindenek végokának. Nem volt már a régi felfogás szerinti uralkodója a világnak, aki az egyes ember minden lépését aláveti ítéletének, hanem a világrend törvényszerűségének megalkotója és fenntartója, aki az emberektől egyéni cselekvésükben önzésüknek embertársaik érdekében való korlátozását követeli. A deizmus szigorú erkölcstana megóvta Angliát a további megrázkódtatásoktól s az angolok materiális felfogásukkal is megmaradtak hívőknek és hagyománytisztelőknek.^ Angliával szemben a másik végletet Franciország képviselte. Descartes hagyományain a racionalizmus itt termetté legbujább virágait, mert ez a gondolkodási forma felelt meg legjobban „az intellektus nemzete" sajátos karakterének is. A francia mindig nagyrabecsülte az intellektust, alapjában kétkedő, szkeptikus volt, él nélkül is szívesen kritizált és hódolt í» meglepő, szellemes beállításoknak. A következetes logikával és a szellemességgel szemben nem kereste, vájjon szerzője az „esprit" kedvéért nem követett-e el erőszakot az igazságon? Ezek a lelki adottságok ott, ahol az erjedést áldatlan társadalmi és politikai viszonyok: a nemesség leromlása, új hivatali és pénzarisztokrácia keletkezése és ezek súrlódásai, a sok Br. C. V. Brockdorff: Die englische Aufklärungsphilosophie. (Mün.chm, 1924.)