Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A korszellem
eett akaratának végrehajtására. Az engedelmeeség mellett atörhetetlen akaratot és a talál&ony tehetséget becsülte a legtöbbre. A kormányzati férfiak ós a hivatali szervezet utánpótlására, a megfelelő tehetségek kiválasztására azonban nem voltak eszközei. A keresés és a kínálkozás kiszámíthatalan eshetőségei éppen a kormányzatban és az udvari életben a kalandoroknak kedveztek. A XVII—XVIII. században a kalandoroknak nagy szerepük volt a közéletben és közülük sokan szerepeltek hangos botrányokban és végezték pályájukat csúfosan, sőt sokszor tragikusan. Még a kor teoretikusai, pl. az osztrák kameralisztika megalapítói: Becher Joachim és Schröder Vilmos* sem mentek a kalandor vonásoktól. Állásban levő férfiak, művelt emberek, köztiszteletben álló polgárok rendes foglalkozásuk mellett titkos kémkedéssel, csapongó tervkovácsolással és memorandumok benyújtásával iparkodtak szerencséjük kerekét jobbra fordítani. Mindez nem volt jó talaj az önkritika, a jellemszilárdság, az erkölcsi következetesség és komoly felelősségérzés elterjedésére. Inkább a sarlatánságnak kedvezett, felületességre, lelkiismeretlenségre és vakmerőségre csábított. A „józan ész", az „emberi egyenlőség", az egyház- és államellenes jelszavak idején ez a féktelenség könnyen lejtőre vihetett, s a felvilágosodás eszméi nagy megrázkódtatások nélkül csak ott vertek gyökeret és boldogították a népeket, ahol nem hiányzottak a bajoklíal szemben a szükséges fékező tényezők, elsősorban, ahol a felvilágosult abszolutizmus kereteiben uralkodó ós bölcs tanácsosok, gyakorlatias érzékkel és tapintattal maguk honosították meg azt, ami alattvalóik boldogítására alkalmas volt,^ Még ott sem hiányzottak — különösen törtető akarnokok részéről — a forradalmi szenvedély, a meggondolatlan heveskedés megnyilvánulásai, felelőtlen kísérletezés cselekvően beleavatkozni a kormányzat vagy az események menetébe. Az éremnek ez volt a visszája: magasztos eszmék mellett fékevesztett szenvedélyek. H. Freiherr von Srbik: Wilhelm von Schröder. (Wien, 1910. Sitzungsbeíichto der k. Akademie der Wissenschaften in Wien. Phil.-hist. Klasse^ 164/1.) 4—7. 1. •• Dilthej'^: Friedrich der Grosse und die deutsche Aufklärung. Gesammelte Schriften. III. 83—205. 1.