Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A korszellem
AZ ÚJ SZEMLÉLET VÁDJAI. 33 riumait is leleplezte. Ez a főpap, szövetkezve a fáraó kincstárnokával, hideg számítással dönti romlásba a szegény négereket. Őket is, az egyiptomiakat is persze az egyiptomi vallás babonáival tartják butaságban. Az ilyen eszmefuttatások, amelyeknek se szeri, se száma az egykorú irodalomban, szítják a hangulatot az egyház és a papság ellen felekezeti különbség nélkül, terjesztik az indifferentizmust és előkészítik az ateizmust. De ezzel párhuzamosan halad a támadás az állam ellen is. Ha amaz hitelveivel uszítja egymásra az embereket, ez — a felvilágosultság mentalitása szerint — szintén mesterségesen választja el őket egymástól: határok kitűzésével és különböző törvényekkel. Az emberben ez a kor csak az univerzális emberit látta meg, csak „emberiség"-et és egyes embert ismert, A faji, a nemzeti, a vallási ós a rendi különbségeket el akarta tüntetni, E „mesterséges'* válaszfalak lebontása után a szabad egyének az emberiség gyűjtőfogalmában egyesültek volna. Eszméi tehát kozraopolitálv ós demokratikusak voltak. A nemzeti eszmét nem ismerték s az abszolutizmus gondolatvilágának megfelelően „hazafiság" alatt az uralkodó (Landesvater) iránti hűséget értették. így a viiágfölfogás lassanként — alapjában véve túlságosan gyorsan — átalakult, még mielőtt az új elveket összefüggéseik tisztázták volna. A közvéleménybe is komoly filozófiai eredményeiknek csak töredékei jutottak el s ezek kiélezve hatottak. Ennek a végzetszerű fejleménynek is természetesen a múltban voltak a gyökerei. Az emberiség még nem volt érett olyan az emberi élet minden jelenségére és viszonylatára kiterjedő teljes átállításra, amelyet az új gondolatok jelentettek és előkészítettek. Az iskola még azt is elmulasztotta, hogy százados niegmerevedettségében a lelkület szilárdságát fönntartsa. Az új tanok, természettudományinak és erkölcsiek, a természetre és az emberi társas együttélésre vonatkozók, üresen talált pozíciókat foglaltak el az iskolában s harc nélkül szállták meg a fogékony, lievülésre hajlamos ifjú lelkeket a nélkül, hogy valami ellensúlyuk lett volna. A felvilágosodás elfajulásában azonban kétségtelenül hibás volt az iskola mellett a fönnállott kormányzati rend is. Az abszolutizmus, a mindenható állam engedelmes eszközöket kereDíiiiiaiiovszky S:intlor: Józsof luUlor íloto I. 3
