Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A nádor teljhatalmú kormányzása

ezt, látva, hogy a pozsonyi permanens deputációt ez az ügy mennyire lesújtotta. Minden alattvaló hálával ismeri el az uralkodó atyai jóindulatát. A német tartományok polgárainak hűsége dicséretreméltó és az iránt a magyarok is, „akiknek szívében a hazaszeretet, a hűség a királyhoz ós az alkotmányhoz épp olyan, ha nem nagyobb mértékben izzik", tisztelettel viseltetnek. Minthogy ezek a tartományok nagyobb csapást szenvedtek el, mint Magyarország, külömös figyelemre méltók, de az a körülmény, hogy Magyarországon Pozsony az egyetlen város, amely a háború keservét kénytelen volt elszenvedni, hogy az ország e nyomasztó teherben nem lehetett segítségére, szükségessé teszi,, hogy a király reá is ugyanazzal a keggyel tekintsen és a monarchia azon részeinek sorába számítsa, amelyeket egyedül a béke menthet meg a teljes zülléstől. De nemcsak az ellenség bevonulása, hanem ellátási gondok, seregek átvonulá.sa és rendkívüli szállítási terhek is a legszomorúbb helyzetbe taszítják az országot; „ez lett volna most Magyarország esete, amelynek nagy része menthetetlenül elpusztult volna, ha idejében nem következett volna be a békekötés'^ „Magyarország tehát méltán emelhet igényt arra a gondoskodásra, amelyben Felséged német tartományait részesíti, mert erre sohasem volt méltatlan," E tétel igazságának minden derék magyar ember önérzetét fel kell ébresztenie, ha a fentemlített legfelsőbb kézirat utolsó része szemei elé kerül, amely az országot a határozottság és az együttérzés hiányával vádolja, és ennek tudja be, hogy a magyar haderő idejében nem volt egyesíthető az örökös tartományokéval. ,,Ezek a vádak— írja a nádor — semmi esetre sem érhetik az országot, minthogy az mindenben a Felséged részéről nekem november 7-én megadott teljhatalmam rendelkezései szerint járt el, amelyek legfontosabbjait elutazása előtt Felségednek Pozsonyban előadtam és hozzájuk jóváhagyását is megkaptam. Ezen intézkedéseket illetőleg tehát az egész feleiősség engem terhel." „Semmiképen sem riadok vissza ettől és előre is vagyok bátor Felségedet biztosítani, hogy könnyűszerrel meg fogom győzni, hogy csak az idő rövidsége és az ellenség gyors sikerei a mult év november 12-e óta, végre a lassúság és a rendetlenség, amely az. ellenség közeledtére azon kormányhatóságok tárgyalásaiban beállott, amelyeknek gondoskodniok kellett volna az inszurrekció