Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A nádor teljhatalmú kormányzása
előkészítéséről, azután végezetül az ország természetes helyzete és a különböző seregek állása voltak azok az okok, amelyek miatt Magyarország hadereje nem volt idejében összegyűjthető." Ugj^anilj'en határozottsággal szállt szembe a nádor válaszában az inszurrekció fölállítása körül felmerült váddal is. A felkelés még el sem volt határozva, amikor a megyék már megkezdték előkészítését. Hatóságok és magánosok mindenütt vetekedtek a buzgalomban. Egyes megyék és kerületek érdemeit különösen kiemelve, rátért Pozsony megyére is, ahol szintén magára vette a felelősséget a történtekért, ós az előadottakra hivatkozva kifejezte reményét, hogy a király belátja, hogy szemrehányásai indokolatlanok voltak. Hangoztatta, mily fájdalma-san érintheti az országot, hogy ilyen kritikus pillanatban ilyen ferde világításba helyezik. „Kényszerítve látom tehát magamat, mint nádor ós az ország feje — így folytatta —, hogy minden vád teljes elhárítására, amelyek a magyar nemzet becsületére és tekintélyére csak legkevósbbé is hátrányosak lehetnek, Felséged igazságosságánál keressek menedéket, és miután szemei elé tártam a kiel^ítő bizonyítékokat, hogy az országnak tett szemrehányás alaptalan volt, és minthogy sokkal jobban meg vagyok győződve Felséged szeretetéről minden alattvalója iránt, semhogy elhinném, hogy ez a gyanú Öntől származik, sőt, mint előbb említettem, inkább azt vagyok kénytelen hinni, hogy annak oka helyt nem álló tudósításokban keresendő, kérem Felségedet, hogy e váddal szemben, amely nyilvánosan elterjedt, az egész országnak, különösképen pedig Pozsony megyének valamely kegyelmes nyilvános kijelentéssel méltóztassék valamelyes elégtételt adni.'* Majd így fejezte be levelét: „Hogy Felséged rendre akarja-e utasítani azokat és hogyan, akik a jelen esetben a magyar nemzet magatartásáról hamis és hátrányos képet festettek, bölcs elhatározására bízom. Ami engem illet, akire az adott viszonyok közt az egész felelősség hárul, megismétlem fenti nyilatkozatomat, hogy nem rettenek vissza tőle, sőt bizonyos vagyok benne, hogy Felségedet könnyen meggyőzhetem a december 16-i legfelsőbb kéziratban foglaltak ellenkezőjéről. Megszoktam, hogy Felséged parancsait köteles tisztelettel fogadjam, így azt hiszem, előre is ki kell jelentenem, hogy én még abban az esetben