Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A nádor teljhatalmú kormányzása

lésére, de idebenn is lefogta azokat az elemeket, akik hajlandók lettek volna a franciákkal kacérkodni. Jellemző, hogy a dorgálást a kabinet nem merte a nádorhoz címeztetni, hogy kerülő úton juttatta hozzá, valószíníileg azért, mert máskép a királlyal el sem fogadtathatta volna. Hiszen még ténybeli ferdítés is volt benne: Károly főherceg serege nem gondoskodhatott Magyarország védelméről, amikor csak a fegyverszünet megkötése után érkezett a magyar határra. Ezt a nyilvánossághoz intézett rezolúciót a nádor szó nélkül nem hagyhatta. Még aznap naplójába beírta, hogy mit kíván válaszolni, de az ügyek torlódása miatt ez a levél csak január 5-én ment el. „Felségednek több hozzám intézett kéziratából és legalázatosabb felterjesztéseimre adott elhatározásából — így írt a királyhoz — elég világosan ki vehetem, hogy Felséged teljhatalmam alatti működésemmel nem volt teljesen megelégedve és némely ez idő alatt tett intézkedésemet kárhoztatta. Bármily fájdalmas nekem, mint az állam minden más szolgájának is, látnom, hogy szándékaim félreismertettek és hogy Felséged Tosszalását vontam magamra, mégis abban a szilárd meggyőződósben, hogy nincs ügy, nincs intézkedés, amelyben magamat tökéletesen ne igazolhatnám, megvártam volna, hogy Felséged Igazságosságánál kei'essek menedéket, azt az időpontot, amelyhen működésemről kimerítő beszámolómat legfelsőbb ítélete alá boosájthatnám, ha Felséged egy velem december 26-án közölt iraton rosszalását nem terjesztette volna ki az egyik megye és egyben az egész ország magatartására is. Ez kényszerít, hogy már a kellő időpont előtt Felséged általánosan ismert igazságszeretetéhez forduljak, ós minthogy sohse szoktam saját cselekedeteimről a felelősséget másokra áthárítani, hogy tollat ragadjak ós Felségednek december 16-án a magyar kancellárhoz intézett legfelsőbb kéziratában a pozsonymegyei permanens deputációval és az egész nemzettel szemben emelt vádakat ki ne fejtsem és meg ne győzzem, hogy sem az egyik, sem a mávsik ellen emelt szemrehányás nem helytálló, hanem hogyha ez idő alatt valami hiba történt, ezt osak az én rovásomra lehet írni." Hivatalos kötelességének tartaná a felelősséget magára venni, ha nem is szólították volna föl, hogy a szemrehányások alaptalanságáról a királyt világosítsa föl, de kétszeresen kötelességének érzi