Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A nádor teljhatalmú kormányzása
bájolni. A békekötés sürgetésére pedig sértődött hangon azt válaszolta, hogy ebben az irányban mindent elkövetett."^ A legfelsőbb kézirattal egyidőben érkeztek meg a pozsonyi permanens deputáció tagjai is. ök is megkapták a király legfelsőbb elhatározását kérésükre, ez azonban olyan hangon volt írva, amelyet nemcsalí magukra, hanem az egész magyar nemzetre sérelmesnek tartottak, amiért is azzal a kéréssel fordultak a nádorhoz, hogy informálja a nyilvánvalóan tévesen tájékoztatott királyt a tényállásról. A királyi kézirat sérelmes helye így hangzott: „Német örökös tartományaimban, amelyek felejthetetlen készséggel teljesítették a legnagyobb erőfeszítéseket és állhatatos és határozott fellépésükkel az ellenség megbecsülését LS kivívták, egészen más érvekkel találkoztam, mint amilyen az, hogy az egész magyar királyságban egy várost, és pedig olyan időben, amücor az ellenségeskedések tilosak, francia csapatat megszálltak. Különben is hathatós és meg nem szakított fáradozásaim, hogy legalább elviselhető békét érjek el, talán már korábban elérhetők lettek volna és némely más szerencsétlenséget is el lehetett volna kerülni, ha német örökös tartományaim haderejével magyar királyságoméi is idejében egyesültek volna,, ha nyomósán és egyetértéssel léptek volna föl és ezzel megakadályozták volna, hogy az ellenség majdnem országaim szívében egész erejét egy ponton vonja össze, ami a magyar királyság elleni jelentékeny támadás indokolt aggodalma nélkül annál könnyebben megtörténhetett volna, mert erről az öcsémuram Károly főherceg vezérlete alatt álló nagyszámú vitéz sereg mozdulataival teljesen kielégítő gondoskodás történt."*® Ez a rezolúció nemcsak a passzivitásnak volt határozott kárhoztatása, hanem a hadjárat bajaiért és szerencsétlenségeiért egyenesen Magyarországot, ennek az országnak határozatlanságát és kósedelmezését okolta. A császár környezetében már csak azt keresték, hol köthetnek bele a nádor ténykedésébe. Mélyen hallgattak róla, hogy az eszközök a fölkelés felüléséreaz ő hibájukból hiányoztak. Arra sem gondoltak, hogy a passzivitás nemcsak a francia hadvezetőséget indította az ország kimoss 1805. narló, Iratok, II. 425—426. 1. és Iratok, II. 260-261. 1. 1805. napló, Iratok, II. 426—427. I. ós Iratok, II. 260. 1.
