Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A korszellem

meg nagyszerű eredményeiért, amelyekkel a megismerés eszközeit tisztázta, föltárta a mindenség szigorú matematikai és mechanikai kapcsolatait és rámutatott a természetben uralkodó észszerű rendre. Ez teremtette meg a tudósok módszeres kutatásaiban összeműködésüket és azt a törekvést, hogy minden tudományban objektív eredményt érjenek el. Nem volt azonban szerencsés a józan észnek, a „ratio"-nak az a kizárólagossága az új gondolkodásban, amely a szellemtudományok nagy kérdéseit is a természettudományokban egyedül helyes matematikai és mechanikai szemlélettel akarta megoldani. A filozófiából így kiszorították az idealisztikus és spirituális szempontokat, elhanyagolták-a lelki tényezőket, ami sok veszedelmes egyoldalúságnak lett szülőoka.^ Amikor a „fölvilágosodás" a humánum jelszavával fölvette a küzdelmet a régi babonák és visszaélések ellen, az egyházba és az államba ütközött bele. A szellemnek, amelyet támadott, képviselőit a papokban és az udvaroncokban látta. A gyűlölt bajok okát az ő mesterkedéseikben kereste és megvádolta őket, hogy önző érdekből butaságban tartják a népet és félrevezetik az uralkodókat. Vádjában legszívesebben a démonok tanát pellengérezte ki, amely a természettudományok megvilágításában a józan emberi értelembe ütközőnek bizonyult. Az angol deista filozófia hatása alatt a fölvilágosodás a kijelentett vallások ellen fordult, mert dogmárkban csak elválasztó tényezőt látott, amely az emberek békés együttélésének akadálya, őket természetes jóságukból kiforgatja, gyűlölködésre, egymás üldözésére és háborúságra szoktatja.' Csak egy jellemző példát említünk. Wieland „Beiträge zur geheimen Geschichte der Mensoliheit" c. munkáját (1770), amelyben az önző szenvedélyt vádolta meg az ember megrontásával. Például a képzelete szerinti mexikói ősember erkölcsi életének s az afrikai négerek együgyű ártatlanságának megrontását hozta föl. Az utóbbi esetben Isis papját állította oda bűnbaknak s az ő érzéki szenvedélyére tolta az ódiumot. A főpap önvallomásaiban az egyiptomi vallás miszté- V. i). W. Diltboy: Leibniz und sein Zeitalter éá Friedrich der Grosse und die deutsche Aufklärung, a Gesammelte Schriften III. kötetében. E. Troeltsch: Aufklärung. Gesanomelto Schriften, IV. kötet. 238. 1. V. 0. különösben I^ecky id. művét.