Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A nádor teljhatalmú kormányzása

gően dicsérte. Azt mondta, hogy nagy szerepet játszhatna Európában, de változtatni kellene az állapotokon. A szavak, amelyeket ehhez a kijelentéshez fűzött, nagyon közelről érdekelhették a nádort; azt mondta, hogy ők tudnának egy férfiút, aki ezt véghezvihetné, akit ők nagyrabecsülnek, aki sokat tehetne, és ez a nádor."* A lelkek a jó hírek hatása alatt valósággal fölszabadultak, de elbizakodás nem volt tapasztalható. Tovább tárgyaltak Buda védelméről, ha a franciák mégis bejönnének."'^ A nádor 3-án, amikor megírta Ferencnek, hogy Beckers küldetése tárgytalanná vált, arról is értesítette, hogy 14 nap múlva a nemesi fölkelést már szembe lehetne állítani az ellenséggel."" Az ország különböző részeiből érkezett jelentésekből ítélve, jó szellem uralkodott. Még egy hét sem zajlott le, amikor december 6-án futár érkezett herceg Esterházytól egy bécsi rendlíívüli lappal, amely beszámolt Napoleon december 2-i austerlitzi diadaláról."^ A szövetségesek itt, amikor támadásra határozták el magukat, elég kedvező helyzetben, számbelileg is túlsúlyban voltak."** A fővezérlet Kutuszov kezében volt, de mellette osztrák vezérkari főnök állott Weyrother személyében. A választás az oroszok kedvéért esett őreá, akit még Szuvarov hadjáratából ismertek, jó véleménnyel voltak róla és szerették, mint orosz pártit."'' Károly főherceg azonban úgy ítélt róla, hogy szereti a bonyolult hadműveleteket, a helyett, hogy egyszerű taktikával döntésre törekednék.''' A szövetségeseknek már a híreik is rosszak «* Iratok, II. 356. 1. 1805. napló, Iratok. II. 356—357. 1. Iratok, II. 234. 1. 1805. napló, Iratok, II. 368. 1. (Stutterheim): Die Schlacht bei Austerlitz am 2. December 1805. (Hamburg, 1806.) 16. 1. ' A. Kirchhammer: Nachträge zum hundertsten Gedenktage der Schlacht ton Austerlitz. (Danzers Armeezeitung, 1906.) 5—6. 1. ™ Vermutlich war dieses wieder ein Produkt der erhitzten Einbildungs: kraft von Weyrother, ein Gegenstück zu Rivoli und Hohenlinden. Vor meiner Abreise von Wienn pi-edigte ich dem Kaiser so sehr gegen alle complicirte Manoeuvres. Er versprach mir keine zugeben zu wollen, aber das Versprechen hatte das nehmliche Schicksal, als da?, was Er mir machte, dass unsere Armee vor Ankunft der Russen nicht weit in Deutschland vorrücken und jedem Gefecht ausweichen würde. Iratok, II. 238. 1.