Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1805. évi háború ós országgyűlés

á monarchiáéval, míg a francia szövetség mind a két érdekelt államra előnnyel járna. De ezt a szövetséget is békésnek óhajtotta, azzal a kikötéssel, hogy francia-orosz háború esetére Ausztria semleges maradjon." Napoleon éppen akkor készült felvenni a császári címet ós ennek elismerését kívánta Ferenc császártól is. Ezt az ügyet Bécsben nagyon ügyetlenül kezelték. Károly főherceg ugyan 1804. június 1-én külön előterjesztésben rámutatott arra, hogy éppen ez volna az alkalmas időpont, amikor Napóleon bizalmatlanságát meg lehetne szüntetni, követelte tehát, hogy Ferenc azonnal és feltétlenül ismerje el őt császárnak, mielőtt még ebben az ügyben esetleg Oroszország részéről kellemetlen beavatkozás történnék,^^ de megint nem hallgatták meg. Végül mégis csak elismerték az új császárt, de a tárgyalások elnyujtásával olyan légkört teremtettek, amelyben az impetuózus Napóleon fenyegetésekre ragadtatta magát. Ilyen körülmények közt az orosz tárgyalások kedvezően alakultak. Az udvarban mind élesebben lépett föl egy csoport, amely Ferenc testvérei ellen fordult. Ennek tagjai kárhoztatták, hogy a főhercegei közhivatalokat viselnek, s a közéleti szereplés teréről vissza akarták őket szorítani. Elsősorban Károly főherceg ellen fordultak, akinek kezében volt a hadsereg, aki az egész kormányzat megreformálását igen erélyesen követelte és a külpolitikáról is elmondta kritikáját, de mellette a nádor és János főherceg hatalmát is meg akarták törni. Ez a csoport nem sokat törődött a belügyekkel, a hadszervezet és az államhitel kérdései kevéssé érdekelték, de annál szenvedélyesebben foglalkozott a külpolitikával. Ebben az alakulatban nagy szerepet játszottak idősebb tábornokok, akik nem tudtak belenyugodni Károly főherceg reformjaiba és a haditanács átszervezésébe. Élükön Kolowrat János táborszernagy állott, aki az átszervezés óta nem közvetlenül a császárnak referálta a haditanács ügyeit.^^ Veszedelmesebb volt, hogy a miniszterek is ehhez a csoporthoz tartoztak. Köíüiök Ferenc császár egykori nevelője és bizalmas 2* 1804. ápr. 23. U. ott VI. 23—26. 1. 1804. jún. 1. Ausgewählte Schriften. V. 27—30. 1. ^3 Werthcimer id. mű, I. 228. 1. Criste id. mii, II. 284. 1. )