Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1805. évi háború ós országgyűlés

AZ 1805. ÉVI HÁBORÚ ÉS ORSZÁGGYŰLÉS. 1804 júniusában a nádor kifejtette a király előtt az új országgyűlés összehívásának szükségét és megjelölte a tárgyakat, amelyekkel annak foglalkoznia kellene. Széles mederben folyó tárgyalásokra gondolt akkor, amelyeket külső események nem zavarnának. A szép reményeket elsodorta a harmadik koalíció háborúja. Soha a monarchia nem indított háborút olyan készületlenül, mint ezt, soha nem választotta meg a háborúskodás időpontját olyan alkalmatlan pillanatban, mint akkor, soha nem vívott küzdelmet a sikertelenség olyan ijesztő rémével, mint 1805-ben. A lunevillei béke után a Habsburg-birodalomnak igen kényes volt a helyzete. Ha a kormánykörök remélték is egyelőre, hogy meg tudnak egyezni Napóleonnal, ez a remény hovatovább egyre hiúbbnak bizonyult, minthogy a bécsi udvar sehogyan sem tudta magát elhatározó lépésre elszánni, Párizs politikájából pedig egyre világosabban kiütköztek Napoleon világuralmi tervei. Háborúra Bécsben egyelőre mégsem gondolhattak, mert az előző évek szűklátókörű politikája következtében a pénzügyek is. a hadügy is a legsiralmasabb állapotban volt. Különösen Károly főherceg hirdette tehát azt az elvet, hogy mindenekelőtt belső újjászervezésre van szükség, csak azután lehet — ha elkerülhetetlen és az eszközök megvannak hozzá — leszámolásra gondolni. Három komoly vetélytárssal kellett számot vetni: Orosz-, Porosz- és Franciaországgal. Ezek közül a cári birodalom és a francia fennhatóság alatt álló területek közvetlenül határosak lettek Ferenc országaival, Poroszországgal közös határai pedig jelentékenyen megnövekedtek. Az új határoknak sok könnyen sebezhető pontja volt,' amelyeket még csak mesterséges védművek ^ Károly főherceg 1804. évi április hó 12-i emlékiratában úgy jellemezte a helyzetet, hogy a régi katonai szervezet megfelelt „so lange Österreich von