Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1805. évi háború ós országgyűlés

BELSŐ ERŐGYŰJTÉS. 399 sem oltalmaztak. A megromlott financiák pedig szinte leküzdhetetlen akadályokat gördítettek az újjászervezés elé. Ámbár Károly főherceg, mint hadügyminiszter, a legnagyobb mérsékletet tanúsította, a financiális kormány mindig a hadsereg szertelen kívánságairól panaszkodott. Ilyen körülmények közt egészen természetes volt, hogy éppen a hadügyi vezetőség minden konfliktust ós eúrlódást el akart kerülni. Közvetlenül Luneville után a kontinens politikai horizontja tisztának is látszott. Poroszország gondosan ápolta Napóleonnal a jó viszonyt; a délnémet fejedelemségek, amelyek a birodalom területi rendezésénél jelentékenyen megduzzadtak, valósággal hűbéresei lettek. Sándor cár kereste a barátságot a zseniális parvenűvel és két nappal azután, hogy Franciaországgal békét kötött, 1801. október 10-én már titkos szerződésre is lépett vele, amelyben kölcsönösen kötelezték magukat, hogy a cár a francia emigránsokat, Napoleon pedig a lengyel elégületleneket eltávolítják országaikból.^ Csak Angliával maradt fenn Franciaország ellentéte még amiens-i békekötésük után is. Anglia nem szolgáltatta ki Máltát, mint az a szerződés értelmében kötelessége lett volna, sőt politikai követelésekkel lépett föl. A sorsdöntő ellentét Napoleon és Anglia közt csúcspontját érte el. Ha ezt Európa udvaraiban látták is, azt, hogy ez az egész kontinensre milyen mély megrázkódtatást fog hozni, nem sejthették. Akkor még csak kevesen tudhattak Napoleon nagyraRussland getrennt war, von der Pforte nichts zu fürchten hatte, gegen Preussen gleichfalls nicht ooncentrirte Macht durch Grenzfestungen der ersten Classe gedeckt war, Frankreich von der eigentlichen österreichischen Monarchie auf bei<i>n Seiten gegen 100 Meilen getrennt und die Neutralität der Schweiz als ein heiliges Paliadium respectirt war; so lange man sich nur nach jahrelangen ausserordentlichen Unglücksfällen eine französische Armee an die Grenzen der Monarchie denken konnte". Ezzel szemben az új helyzetről így írt: „Aber seitdem die Scheidewand zwischen Österreich und Eussland eingestürzt, die Grenze gegen Preussen in einer langen wehrlosen neuen Linie ausgedehnt ist und Frankreichs Heer in 24 Stunden in Tyrol und der Terra firma campiren können, seitdem müssen alle ökonomischen Rückeichten gegen das Bedürfniss der äusseren Sicherheit bei der Dislocation der Truppen schweigen." Erzh. Carls ausgewählte Schriften, VI. 9. 1. V. ö. Criste: Erzh. Carl von Österreich, II. 264. 1. 2 Serge Tatistcheff: Alexander ler et Napoleon d^aprés leur correspondance inédite. 1801—1812. (Paris, 1891.) 5.1. Sándor cár nevelöjenek, Laharpe-nak hatását látja Sándor cár barátságos érzelmeiben.