Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az Új császárság

a helytartótanács vélemónyét is fölterjesztette, most tehát arra hivatkozott, hogy amíg erre a fölterjesztésre nem kap választ, nem hirdeti ki a kiviteli tilalmat. Ezzel a kihirdetést egy hónappal elodázta. Az államtanácsban természetesen megint Baldacci vitte a szót s így máicius elején mégis elrendelték a tilalmat.^' Az árak emelkedésének azonhan akkor már nemcsak a termés minősége és a kereslet megnövdcedése voltak az okai. Nagy szerepet játszott benne az állam hitelének teljes megromlása, a papírpénz könnyelmű szaporítása és értékének gyors hanyatlása is. 1802 elején a forgalomban lévő papírpénz mennyisége 262 millió volt, 1805 elején 332 millió, az eltűnt ércpénz árfolyama pedig bankókban ugyanakker 119-ről 133-ra emelkedett."^^ Az államháztartás nagy bajai újabb követeléseket is támasztottak és ez arra indította a nádort, hogy a kereskedelem ügyének politikai oldalára is újra rámutasson. 1804 április elejón a császár közölte a nádorral, hogy Magyarország részéről újabb óvi 2 ós 1/2 millió hozzájárulásra lesz szükség. A nádor erre levélben azt felelte, hogy ennek a kívánságnak aligha tud eleget tenni, mert pénzbeli hozzájáruláshoz, főként ha évenként rendszeresen szolgáltatandó összegről van szó, nehezen lehet a rendeket megnyerni. Különösen nehéznek tartotta a kérdés megvitatását a következő országgyűlésen, minthogy a magyar kereskedelemre vonatkozó kérésük tekintetében eddig kevés, úgyszólva semmi sem történt, sőt ellenkezőleg, az örökös tartományokkal szemben az országot továbbra is függésben tartják."^* Tíz nappal e levél után a kérdést fölterjesztésben részletesen is megvilágította. Véleménye szerint az országgyűlés békeidőben még kevésbbé lesz hajlandó pénzáldozatra, vagy ezzel szemben legalább is bizonyos előnyök megadását fogja kérni. Itt is megismételte, „hogy az országgyűlés óta semmit sem könnyítettek a magyar kereskedelmen, sőt inkább még meg is szorították valamelyest és a megígért új kereskedelmi, és méltányosabb harmincad- és vámrendszer kidolgozását még szóba Iratok, I. 710—711. 1., II. 26—29. 1. ^3 Beer: Die Finanzen Österreichs im XIX. Jahrhundert, 8. 1. ^ Iratok, I. 668. 1.