Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az Új császárság

ÚJ TERHEK FELMERÜLÉSE. 395 sem hozták". Természetesnek tartotta, hogy a rendek kiaknázzák majd a király kényszerhelyzetét, hogy elérjék azokat az előnyöket a magyar ipar és kereskedelem javára, amelyeket máskülönben a német tartományok politikája miatt elérni nem tudtak. Figyelmeztetett, hogy a két év előtti kétmilliós emelés után ez az új igény azt a gondolatot fogja kelteni, hogy a pénzügyi igazgatás körül baj van, és az állami terhek leszállítására a katonaság létszámának apasztását fogják ajánlani. „Mint Feleéged hű szolgája — írta — inkább azt ajánlanám, hogy még a kérést se intézze a rendekhez", nehogy kitegye magát a katonai és financiális ügyek szellőztetésének, amely külföldön kellemetlen hatást kelthetne. Törvényes mederben három lehetőséget látott a megoldásra. A kívánt összeget szubszídiumként lehetne kérni a nemességtől, de semmi remény nincs arra, hogy ezen az úton célt érjenek. Szubszídiumot a rendek csak háború idején szoktak adni; békeidőben attól félnének, hogy az automatikusan kontribúcióvá alakul át. Ha külön alapot akarnának összehozni, amely évi két és félmillió kamatot hajtana, ehhez olyan összeg szükséges (25 millió), amely sokkal nagyobb, semhogy megadására számítani lehetne. Kontribució formájában sincs kilátás a kérés teljesítésére. A nádor azt a terhet, amelyet az adózó osztály akkor viselt — beleszámítva a megyék háziadóját, a katonai ellátás, fuvar és közmunka tételeit is —, évi 12 millióra becsülte, amelynél nagyobbat még az utóbbi időben jelentékenyen emelkálett árak mellett sem bír el. Arra viszont még nem tartotta elérkezettnek az időt, hogy a nemesség vállalja a hozzájárulást a házi pénztárhoz s így az adózó az ennél a tételnél nyert könnyítést kontribúcióban adhassa meg. A legkönnyebbnek vélte tehát a sóár újabb fölemelését, amit országgyűlés nélkül is meg lehet oldani, bár nem ezt a módot ajánlotta, hanem hogy a király az országgyűléstől kérje, és pedig olyan módon, hogy a rendekre bízná, milyen formában ajánlanák meg a szűksóges összeget. Hangsúlyozta azonban, hogy ennek megszavazásához is előkészítés, megfelelő időpont és jó hangulat kell. Éppen ezért ismét figyelmébe ajánlotta Ferenc királynak, hogy tegyen némi kedvezményeket a magyar kereskedelemnek, könnyítsen a vámokon, szabadítsa föl néhány áru kivitelét és csatolja az országhoz Fiumét. Ezek azok az eszközök, amelyekkel ked-