Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

nak a békelétszámnál/" A közlött adatok tehát, ha a különböző illetékes forrásokból eredő hírek közt ilyen ellenmondás volt, nem kelthettek sok bizalmat. A 22.410 főnyi eltérést illetőleg, amennyivel Magyarország állítólag elmaradt Ausztria mögött, megfeledkeztek a határ őrvidéki katonaságról, — Schwartner statisztikája szerint körülbelül 120.000 fegyveresről, akik közül legalább 30.000 vonulhatott ki háború esetón és az inszurrekcióról, amely 1800-ban 47.916 főnyi lótszámot ért el.^'*' A rendeket két aggály fogta el e kívánságokkal szemben. Vájjon elbírja-e az ország lakosságának megfogyatkozása nólkül az állandó sorozásokat, és hogy a kapitulációs rendszer — a gyalogságnál 10, a lovasságnál 12 esztendei szolgálattal — különösen az iparosodásra nem lesz-e bénító hatással? Az öreg Végh országbíró még az országyűlés psszeülése előtt kifejezte abbeli aggályait, hogy az évről-évre felszabaduló, a hosszú katonai szolgálat alatt munkátlanságra szokott kapituláns tömeg nagy tehertételt fog jelenteni.^" S hogy az elbocsátott katonáról hogy gondolkoztak, azt a király 1802 július 5-i, Károly főherceg fogalmazta leirata is bizonyítja, amikor a csak a háború idejére sorozott, de azóta visszatartott katonaságnak több óvi időközre elosztott elbocsátását azzal indokolta, hogy az országot ne árasszák el a henye és foglalkozásnólküli emberek jelentékeny sokaságával."* Általában még kevesen voltak azok, akik a tradicionális gondolkozásból ki tudtak emelkedni ós felfogták a világ nagy változásait, amelyek a politikai ellentóteket szólsősógesen kiélezték s a hadviselés eszközeit és módját is gyökeresen megváltoztatták. Az emberek nagy zöme a régi szempontból ítélte meg az új világot is. Jószándókkal is, megfelelő látókör híján, ott aggodalmaskodtak és akadékoskodtak, ahol lendületes áldozathozatalra lett volna szükség. Hogy a rendekben éppen nem hiányzott a jóakarat, azt megmutatta az első határozat gyors meghozatala, elvben meg1" Iratok, I. 514. 1. Schwartner: Statistik des Königreichs Ungern. II. 286—311. 1., a számarányt természetesen az 1802-i 777.406 lélekszám után számítva. Iratok, I. 505. 1. „ ... das Land nicht mit einer so beträchtlichen Anzahl von müssigen und nahrlosen Menschen zu überschwemmen." Iratok, I. 510. 1.