Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

ajánlva mindazt, amit a király kíván, azzal az egy megszorítással, hogy a kiegészítést csak a jöv5 országgyíílésig adták meg ós a rendkívüli újonckontingensről háború esetén külön országgyűlési tárgyalást kívántak. A május 28-i leiratra is azonnal megindult a tanácskozás a kerületi ülésekben és június 3-án az alsó tábla már megkezdte a tárgyalást. Akkor tűnt ki, hogy a kapitulációval három érvet szegeztek szembe: 1. Hogy nem gyökerezik törvényekben; 2. hogy a kényszerű katonaállítás nem felel meg a nép természetének; és 3. hogy nem is olcsóbb eljárás a régi toborzásnál. Minthogy mégis sokan és különösen az elnöklő Semsey perszonális nagy nyomatékkal szólt a kapituláció elfogadása mellett, az ellenzék egyrésze — hogy állandó országos teher ne válhassék belőle — szubszídiumként (ad instar subsidii) akarta megajánlani, amit viszont mások abból a szempontból támadtak, hogy szubszídiumok csak háború idején adhatók. Ezt az utóbbi formulát azonban a főrendek kereken elutasították,'^" mire a következő ülésen, június 14-én az alsó tábla a közös bizottság javaslata alapján vette tárgyalás alá a kérdést. Akkor az ellenzék új kívánságokkal állt elő. Minthogy az 1791 :66. t.-c. ígérte meg, hogy gondoskodni fog a sereg kiegészítésének módjáról, tudni kívánták a magyar ezredek akkori létszámát, mely — úgy hitték — alacsonyabb volt a fönnálló létszámnál,'*" ós le akarták számítani a nem kombattáns elemeket is. Hiába szegezték szembe ezzel a javaslattal ellenzői, hogy nem a régi, hanem a jelen viszonyai az irányadók az elhatározásban, az ellenzék azt követelte, hogy a közölt adatokat ürmepélyesen helyezzék el az ország levéltárába. Ezt a kérést háromszor is átküldték a felső táblának és csak akkor ejtették el, amikor a nádor kijelentette, hogy nem vállalja kérésük tolmácsolását.'*' A dolog élét mégis az vette el, hogy másnap, június 16-án a nádor értesítette a rendeket az 1791-i létszámról, amely nem sokkal maradt el a fönnálló állapot mögött. Megkezdődött tehát a vita az újonclétszám fölött és 63.264 "8 Diarium 1802., 61—66. és 68—70. 1. D:arium 1802., 73-92. 1. Az 1790—91-iki létszám Károly főherceg egy későbbi irata szerint 56.911 főnyi volt. Iratok, II. 668. L Diarium 1802., 93—96. 1.