Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

pontot, amely a közpénztáraknál a papírpénz elfogadásával szemben viszonosságot teremt, hogy tehát kifizetéseit is mindenki köteles papírpénzben elfogadni. Lazanski gróf kamarai igazgató fölterjesztésére azonban az uralkodó még elhagyta a tervezett kikötéseket, hogy a bizalmatlanságot ne fokozza föl,**® de a következő óv elején már leplezetlenül megindult a roham a közpénztárak ellen, úgyhogy ezek alig tudtak eleget tenni a közönség kívánságának s mindenféle ürügyekkel iparkodtak legalább a beváltás idejét csökkenteni. A forradalmi háborúk elhúzódása akkor nemcsak a Habsburg-birodalom pénzügyeit ingatta meg. 1797-ben omlott össze Franciaország forradalmi pénzpolitikája. Ugyancsak 1797-ben az angol jegybank is jónak látta bankjegybeváltási kötelezettségét felfüggeszteni s azt csak a napóleoni háborúk lezajlása után állította ismét vissza. A helyzet megromlását tehát nem lehetett egyedül a helyi tényezők rovására írni. Kétségtelen, hogy a pénztárak alíkori megrohanása adta a közvetlen okot arra, hogy amire az előző évben I. Ferenc még nem tudta magát elhatározni, azt 1797. április 5-én mégis megtette és a bankóbeváltás megszorításával egyidejűleg a magánforgalomban is elrendelte a bankók kónyszerárfolyamon való elfogadását.*** , j Legnagyobb a roham Bécsben volt, a monarchia egyéb részeibe csak fokozatosan terjedt át a bizalmatlanság. Budán azonban elég korán mutatkoztak a bajok, mert a bécsiek oda is nagy összegeket küldtek beváltásra. Széchen Sándor, a magyar kamara elnöke, már április közepén panasszal fordult az udvari kamarához ós ellátmányt kért.**^ Ugyanakkor a nádor a császárhoz intézett magánlevélben is sürgette a segítséget, mert ámbár a pénznek csak ötödrészét adták ki ércpénzben, két nap alatt 60.000 frttal apadt a készlet, amely 15.000 frtra zsugorodott, minthogy az utóbbi időben a kamara 600.000 frtot küldött föl Bécsbe. Már a katonai kifizetésekre, s amennyiben a császár, aki akkor az inszurrekció érdekében megígérte látogaRaudnitz id. mű, 9. ós 11—14. 1.; J, Kraft: Die Finanzreform des Grafen Wallis und der Staatsbankrott von 1811. (Graz

—^Wien—Leipzig, 1927.) 15—17. 1.; Hauer: Beiträge, 176. 1. Raudnitz id. mü, 14—20. 1., Hauer: Beiträge, 176. 1. Raudnitz id. mű, 21. 'l^