Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

342 AZ 18(ß. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS. tását, megérkeznék, az ő tartózkodásának költségeire sem volt elég pénz a pénztárban."® Annál kínosabban hatott tehát az a rendelkezés, amely életbeléptette e pénz kényszerárfolyamát a magánforgalomban. Ennek közzótételét is az tette szükségessé, hogy Szóchen a hozzá érkezett parancsot nem tartotta elógségesndí a végrehajtásra és az ő aggodalmaskodása miatt azután a tartományi kormányzókhoz, valamint a nádorhoz küldött legfelsőbb elhatározással rendelték el a kényszerárfolyam életbeléptetését."' Ilyen körülmények közt tűnt el a monarchiában a forgalomból az órcpénz. Lassanként mindazok az eszközök, amelyek az államhitel rendelkezésére állottak, kiapadtak ós a szükségletet már csak papírpénzszaporítással lehetett kielégíteni. Eleinte, Mária Terézia korában, kölcsönöket még csak a külföldön, főkép az osztrák Németalföldön, Hollandiában és Itáliában vettek föl 4 és 5% közötti kamatozással, sőt ezeket a kölcsönöket alacsonyabb kamatozásra is konvertálták. II. József török háborúja ós a francia háború azonban arra kónyszerítette a keimányt, hogy német földön is keressen hitelt, majd Anglia hitelét vették igénybe már 5, sőt 6'8% kamatozással. 1802-ben az államadósság már a 129 milliót is meghaladta s a tőketörlesztésben az állam 38 millióval, a kamatfizetésben közel 24 millióval volt hátralékban. Ez elzárta Ausztria elől a hitelpiacokat és már 1795-ben a Lipcsében kibocsátott 2 milliós kölcsönnek csak ötödrészét sikerült elhelyezni."** Ilyen nehézségek közt 1795-ben eltértek a hivatalos pénzlábtól, amelyre pedig Ausztriát egy 1753-ban Bajorországgal ós más német államokkal kötött konvenció kötelezte, amely szerint egy kölni márkának megfelelő ezüstből 10 tallért, illetve 20 forintot kellett verni (ez volt a konvenciós pénz). Az 1795-ben kibocsátott 6 és 12 krajcáros érméket azonban már nem 20 forintnyi értékben állították elő, hanem 48 forintnyit vertek a kölni márkából. Ez tehát a konvenciós pénzrendszeren belül már ezeknek az érméknek a megromlását jelentette. így talál"« Iratok, I. 175. 1. Raudnítz id. mü, 21—22. 1. Stiassny, Paul: Der österreichische Staatsbanksrott von 1811. (Wien—Leipzig, 1912.) 18—21. 1.; J. Kraft: Finanzreform des Gr. Wallis. 23—24. 1.