Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

340 AZ 1602. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS. 1770-ben Hatzfeld újabb kibocsátást javasolt, ekkor már békeidőben, azzal a határozott céllal, hogy a kényszerárfolyamnélküli papírpénzt a közönséggel megikedveltesse. Azt remélte, hogy a bankókért ércpénz fog befolyni, amely az államadósság törlesztésére lesz fordítható. Azóta a közpénztáraknál a fizetéseket egész összegükben is papírpénzben lehetett, de legalább felerészben bankókban kellett teljesíteni, ami a papírpénz népszerűségét nagyon emelte. Kitűnt ez abból is, hogy a bankó az órcpénzzel szemben időnként 2^/2% ázsiót ért el.^" Ez a rendszer tehát elfogadási kényszert jelentett a közpénztárakra nézve, a néUml, hogy az a közönségre is kiterjedt volna. 1785-ben II. József ismét ehhez az eszközhöz folyamodott, a papírpénz mennyiségót 20 millió forintra emelve fel. Az emelést akkor azzal indokolták, hogy a papírpénz forgalmát a magyarországi, eídélyi, galíciai ós lodomériai közpénztárakra is kiterjesztették. Mert ezekre az országokra és Tirolra mindezideig nem terjedt ki. Minthogy a papírpénz elfogadása a közpénztáraknál akkor még csak könnyebbséget jelentett, a magánosok pedig nem voltak kötelesek elfogadni a papírpénzt, ez az intézkedés Magyarországon nem kelthetett visszatetszést, hiszen a bankó nem volt törvényes fizetési eszköz. A forgalomban lévő papírpénz azonban II. József uralkodásának végén veszedelmesen földuzzadt. 1788-ban — akkor már titokban — újabb 10 millió bankót bocsátottak ki, 1794-ben pedig ismét 20 milliót."^ Amikor 1796-ban megint emelni akarták mennyiségét, ezt a réginek bevonásával kötötték össze. Akkor már fölébredt a bizalmatlanság, úgyhogy a közönséget is kötelezni kellett volna a papírpénz elfogadására teljes értékben. Az illetékes körök móg féltek ettől, de belátták, hogy a közpénztárak esetleg veszedelmes helyzetbe kerülhetnének, s ezért szükségesnek tartották, hogy ilyen intézkedésre a közönséget legalább észrevétlenül előkészítsék. Ez az észrevétlen előkészítés abban állott volna, hogy a pátensből kihagyják azt a pontot, amely magánosok közt szabad elhatározásuktól teszi függővé, hogy a bankókat elfogadják-e, ós belevegyenek egy új Eaudiiitz id. mű, 6—8. 1.; Hauer: Beiträge, 175. 1. Raudmitz id. mű, 9. 1., Hauer: Beiträge, 175. 1, ^