Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

338 AZ l^. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS. latkozatot ajánlott tehát a császárnak, hogy atyai jóindulata minden erejével elő akarja mozdítani Magyarország jólétét, de a kívánt kereskedelmi szabadságot csak az esetre adhatná meg, ha abból egyéb tartományaira nem származnék hátrány/"^ A fennálló kereskedelmi rendszert csak fokonként óhajtotta lebontani, ideiglenes engedményekkel és azok meghosszabbításá^'al, amivel párhuzamosan történnék a magyar terhek emelése. Kezdeményezésül a fölemelt állami terhekkel szemben egyes pontokbajn hajlandó lett volna ideiglenesen megadni a szabadságot, mindig arra az időre, amelyre az állami terhek fölemelését is megszavazzák.*^* Gyenge megértésre vallott ez a jóakaratú emlékirat, amely kétségtelenül azért keletkezett, mert a főherceg teljes tudatában volt annak, hogy mit jelentene az uralkodóházra és a monarchiára, ha Magyarország természeti adottságait kifejthetné, és a fennálló elnyomorodott viszonyok közül kiemelkedhetnék ós ezért ebben az irányban kívánta elhatározásra bírni a császárt. Amit azonban ő nem vett figyelembe, amit a teljesen más mentalitású bécsi környezetben nem is tudhatott, az az volt, hogy Magyarország törvényesen biztosított jogait sem vették figyelembe, az alkotmányt és az alkotmányos foimák betartását csak olyan rossznak tekintette, amelyre kedvezőtlen viszonyok közt tekintettel kell lenni, és hogy éppen ez a gyakorlat a fölvilágosult szellem terjedésével olyan bizalmatlanságot váltott ki, amelyet átmenetileg megadott ideiglenes intézkedésekkel elnémítani nem lehetett, amely csak intézményes elvi jellegű és állandó megoldással lett volna kiküszöbölhető. Az egyes pontokban rövid kísérleti időtartamra adott részengedményeket a bizalmatlan rendek csak csaléteknek tekintették, amelyeket a nagyobb állami terhek megszavazása után hamarosan újra visszavonnak. A december 1-i konferencián azonban már Károly főherceg is az osztrák államférfiak mellé állt és ridegen elutasító álláspontra helyezkedett a nádor főbb javaslataival szemben. Criste id. mű, II. 500. 1. Criste id. mű, II. 500, 1.