Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A magyar sors

A NEMZETI ÖNTUDAT HORDOZÓI. 21 rezett százados tradícióit, amelyek a pillanatnyi helyzetben mindenkit sokkal kizárólagosabban foglalkoztattak, mint az ország megoszlását megelőző korban. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint a nemesi és a jobbágyi, az agrárius és a polgári ellentét enyhülése, főkép az a törekvés, hogy a jobbágykérdést a gyakorlati lehetőség keretében megoldják. Az időpont azonban semmikép sem volt alkalmas arra, hogy régi kontroverziákat elvi alapon rendezzenek. Az állandó háborús életben a polgárság elvesztette jelentőségét és addig is csak igen korlátolt hatalmát. A polgári foglalkozás elsorvadt. A Fuggerek már 1533-ban bezárták budai bankjukat, 1547-ben lemondtak besztercebányai rézvállalatukról és marhakereekedésre tértek át, a XVI. század nyolcvanas éveiben pedig magyarországi birtokaikból is kivonultak. A nagybirtok egyetlen lehetséges ellenfele, a köznemesség pedig anyagi hatalom híján és mert a királlyal minden kapcsolata megszűnt, maga is a nagybirtok oltalmát kereste és familiárisi kötelékekben a nagyurak szolgálatába állt. De még a szegénység is csak uraitól remélte védelmét és török fönnhatóság alatt is tartotta kapcsolatait földesurával és a megyei szervezettel. Ilyen körülmények közt a nemzeti öntudat hivatott hordozója csak a nemesség lehetett. Hatalmat csak a nagybirtokos urak képviseltek, ők voltak az egyedüliek, akik valami szervezést kezdeményezhettek birtokaikon vagy a megyében és látszólag még az országgyűlésen. A köznemes csak kiemelkedő műveltsége, hadi érdemei és ezekkel szerzett birtokai révén tehetett szert némileg hasonló szerepre. A helyzetről és a viszonyokról csak nekik volt valamelyes áttekintésük, ámbár a külföldön élő király és tanácsosai terveibe alig, vagy csak elkésve láttak bele, amikor már új adottságokkal álltak szemben. Minden törekvésük tehát az újítások ellen fordult, mert ezdcb^ közös vonásként ismerték föl, hogy ellentétben álltak a régivel ós beleütköztek kiváltságaikba és az alkotmányba. Az új bürokratikus kormányzás önmagában is kihívta ellenszenvüket, hiszen őket birtokaik gondjai a hivatal kötöttségétől távol tartották, annak lényegével tehát nem is ismerkedhettek meg. A financiális és a bányaügyhöz nem voltak meg a szükséges ismereteik, régi hagyományaik alapján csak a központi bíráskodás szervezetében és