Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A magyar sors
a kancelláriában jutott néhányuknak érdemleges szerep. Amint az ország védelmét nagyrészt helyi tényezőknek kellett megoldaniok, a közügyekkel is ezek foglalkoztak, szélesebb összefogásban sokszor csak részgyűlésen, mert a háborús bizonytalanságban a megjelenés az országgyűléseken nagy nehézségedbe ütközött. Mindez a közszellem alakulására igen kedvezőtlen volt és károsan összeszűkítette a látókört, mert az országos kérdések megismerésére és miegítelesére igen kevés alkalmat adott. A rendi gyűlések rövidre szabott idejét nagyrészt kitöltötte a feltörő sok helyi panasz. Szélesebb érvényű intézkedésekhez vagy a bajok gyökeres rendezéséhez szükséges megítélőképességet és szempontokat nem volt hol szerezniök. Mindenben a régi arcanumhoz, a Corpus lurishoz fordultak tehát, ami mindent megmerevített. Más országokban is volt rendi alkotmányosság, de ott a rendek nem voltak úgy elvágva más társadalmi rétegek ügyeinek szemléletétől, resztvettek a kormányzatban, hozzásimultak a bürokratikus igazgatáshoz, megismerték előnyeit és nézőpontokat kaptak a társadalmi és gazdasági viszonylatok megítéléséhez. Magyarországon mindez hiányzott, egyrészt, mert a tényleges kormányszeiTék az országon kívül voltak, idegenek, sőt ellenségesek maradtak, másrészt, mert a török uralom idejének nagy elszegényedése olyan kicsinyes viszonyokat teremtett, amelyeknek következménye haladás helyett erős színvonalsüllyedés lett. így csak a formáért, a régi keretért küzdöttek, amely a központi igazgatás átalakulásával elvesztette tényleges tartalmát. Ami megmaradt, csak a rendi kiváltság volt, ennek ezíik keretében folyt a huza-vona, a nélkül, hogy valamiben is előbbre jutottak, vagy a bajokra megoldást találtak volna. A formáért folyt küzdelem azonban korántsem kicsinyelhető le; ennek köszönhető a nemzeti öncélúság gondolatának fönntartása minden ellenkező törekvéS'Sel szemben. S ha e mellett a humánum gondolata elhanyagolódott, a filantróp törekvések nem tudtak kibontakozni, annak nem egyedül a rendiség volt az oka. Ebben az irányban akkor még a kormányzatnak sem voltak elgondolásai. A filantróp elképzelések még nem bontakoztak ki, s a kormányzat csak annyiban volt tekintettel az alsó néposztályokra, amennyiben állami adóképességüket védelmezte éppen olyan
