Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

KÁROLY FŐHERCEG VÉLEMÉNYE. 337 egyezést (Ausgleichung) szolgálni. Meg volt győződve, hogy Magyarország tevékeny támogatásával nagyobb hadsereget lehetne fönntartani és az állam is az alattvalók megterhelése nélkül nagyobb erőfeszítésekre volna képes. Egy „uniót" óhajtott volna a két fél között létesíteni, de felhívta a figyelmet arra, hogy az 1785-i hasonló kísérlet milyen ellenállásba ütközött. A módot kereste tehát, amelyen a kiegyezés létrejöhetne."* Elismerte, hogy a magyar haladás legnagyobb kerékkötője a sok gazdasági korlátozás. Ámbár az ország forgalmának javarésze az örökös tartományokkal folyik le, „a magyar termények ós iparcikkek bevitelét — írja — ezekbe a tartományokba igen erős megterhelések sújtják, néha 60%-oeák és magasabbak. A földműves nem termel többet, mint amire magának szüksége van, mert fölöslegének kivitele tilos vagy igen korlátozott; a gyáros a nagy beviteli illetékek miatt a piacon külföldiekkel szemben nem versenyképes. Földművelés és ipar tehát az akadálytalan fogyasztás híján elmarad ós ilyen körülmények közt soha nem is fejlődhetik ki teljesen". E belátás ellenére sem tudott azonban megszabadulni a hagyományos osztrák szempontoktól. Hangoztatta tehát, hogy a szabad kivitelt nem lehet megengedni Magyarországnak, mert az örökös tartományokban az államterhek mindennek az árát fölhajtják, s az osztrákok a sokkal kisebb terheket viselő magyarokkal szemben tönkremennének, ámbár elismerte, hogy „másrészről a fönnálló körűimé-' nyek között Magyarország sem képes sokkal nagyobb részesedésre, mert kereskedelme a kiviteli korlátozások következtében fölötte elenyésző, a kézművesség ós az ipar el van fojtva és csak kevés pénz forog"."° Ez volt a szörnyű dilemma, amelyből Károly főherceg sem tudott kilábolni. Pedig meg volt győződve, hogy ez ellentét kiegyenlítésével „Magyarország jólétben, az egész monarchia pedig az egyesült állami erőkben többet nyerne, mint egy új királyság megszerzésével".^^® A legnagyobb nehéz-' ségeket éppen magyar részről várta, mert onnan alkotmányos úton kell kérni az adó és az újonclétszám emelését. Olyan nyiOriste id. mü, II. 501. 1. Criste id. mű, II. 497. 1. Criste id. mű, II. 498. 1. , , , , 22 Domanovszky Sándor: József nádor élete I.