Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A magyar sors

magyarságot, de az árumegállító Joggal Bécs a uiagyar termelés minden hasznát kisajátította, tehát éppen a vagyonosodást és a magasabb gazdasági formák felé vezető városias fejlődést kötötte gúzsba. Bécs évszázadokon át megszokta, hogy azokat a kísérleteket, amelyeket Magyarország e megkötöttség lerázására tett, könnyűszerrel meghiúsíthatta és az ország gazdagságát a maga javára fordíthatta. A Habsburgok magyar királysága ezt a kiszolgáltatottságot még növelte; a bécsi mentalitás abszolút államrendszerüket is alátámasztotta. Bécs gazdasági és a dinasztia hatalmi erdeke tehát összetalálkoztak éí^ egymást erősítették, s ha a kor réseket is tört az árúmegállításon, a magyar király felségjogaival a magyar nemesérc, sőt az egész érctermelés Habsburg igazgatás alá került. Az új uralkodóház még csak azt sem tartotta szükségesnek, hogy magyar szerv igazgassa a bányákat, hanem osztrák hatóságra, az alsóausztriai kamara kormányzására bízta a bányaügyet és.' velük együtt a bányavárosokat is, ezzel az országtól éppen legjelentékenyebb jövedelmét vonva el. Ezen a berendezkedésen elvileg is csak 1802-ben sikerült rést ütni. De nemcsak az ország középkori virágzásának legerősebb alapját sajátították ki, hanem kiviteli korlátozásokkal és tilalmakkal az elszegényedett ország egyetlen megmaradt kereseti lehetőségét, a mezőgazdaságot is bizonytalanságba döntötték az örökös tartományok pillanatnyi érdekei szerint, az ottani lakosság kedvezőbb és olcsóbb ellátása kedvéért. A török háborúk a XVI. században átmenetileg mezőgazdasági konjimktúrát teremtettek, amelynek nyomában nálunk is haladottabb mezőgazdasági formák honosodtak meg s a majorgazdálkodás rohamosan terjedt. A 15 éves háború után azonban, amikor a hosszan elhúzódó állandó hadakozás megszűnt, a bécsi intézkedések a szépen fejlődésbe szökött új termelési formát is ^elhervasztották és nem kevésbbé voltak okai annak, hogy a mezőgazdaság még a mohácsi vész előtti idők állapotával szemben is jelentékenyen visszaesett. A dinasztia és Ausztria szellemiségének ezeket a tényezőit a magyarság nem fogadhatta el. A bástyaszei^p elejtése, a nyugati Habsburg célok elsőbbségének elismerése az ország teljes kiszolgáltatása lett volna. Eltekintve a kérdés életbevágóan fájó materiális oldalától, a magyarság nem adhatta föl begyöke-