Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A magyar sors
SZERKEZETI ÉS ÉRZELMI ELLENTÉTEK. 19 vséges európai szellemről beszélni és ennek az egységes szellemük általános fejlődését kutatni, mégis nyomatékosan rá kell mutatnunk arra, hogy ez a szellem fokról fokra terjeszkedett el a kontinensen, s hogy a lépcsőzetes terjeszkedés térbeli különbségeket idézett elő. Nyugatról keletre haladva az első élesebben kiütköző választóvonal a Rajna vidékén volt és tolódott hol keletebbre, hol nyugatabbra. A másodiknak északi részén az Elba volt a választóvonal, de utóbb az Oderához tolódott, míg déli részében szélső kilengései az Enns és a Duna vonalán kereshetők, de állandósulása már igen korán a keleti magyar határon következett be. A különbségek a nyugati kultúra meggyökeresedésének étape-távolságából származtak ós alapjában egységes szellem mellett főként gazdasági téren ütköztek ki. A német gazdaságtörténet az Elbát két különböző birtokrendszer mesgyéjének tekinti, nyugatra az adózáson alapuló jobbágygazdálkodással (Grundherrschaft), keletre a jobbágymunkán fölépült inajorgazdasággal (Gutsherrschaft). Ez az ellentét német földön még jobban kiéleződött, annak következtében, hogy a Welfek tervszerű városalapítással a városi életformát keletre is átvitték, sőt ott ennek a formának különös lendületet adtak. A tudatos telepítés, ott ahol nagyobb akadályba ütközött, a középkori várospolitika eszközeivel, különösen az árumegállító joggal, a maga kereskedelmi hatalmát saját körzetén túl is biztosítani igyekezett. Magyarországgal szemben ez történt, amikor alig egy-két évtizeddel a gyepürendszer fölbomlása után a forgalom nyugat felé megnyílt^ a magyar királyság tehát, amely ezüstgazdagságával erős vonzást gyakorolt a német kereskedőkre, föladta kereskedelmi elzárkózását. Ezt a helyzetet Lipót osztrák herceg már 1221-ben Bécs javára igyekezett fordítani a városnak adott árumegállítással. Célja ugyan csak 1312 után valósult meg, de Bécs rohamos emelkedésének ez volt a megindítója, és a XIV. században már teljesen elzárta Magyarországot a Nyugattól." A lenézés, amellyel a városi életet élő polgár Magyarországra tekintett, kevéssé érintette az agrárius mentalitású Pleidell Ambrus: A nyugatra irányuló magyar külkereskedehm a középkorban. (Budapest, 1925), 10—32. 1.
