Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

szorítva, elnyújtják az ügyvitelt, túlságos függetlenségük pedig csak torzsalkodásokra ad alkalmat. A másik baj, hogy az államtanács a kormányhatóságok ellenőrző szervévé lett és tisztára véleményadásra szorítva, formalizmusba süllyedt. Különösen II. József túlhajtottan személyes uralkodása alatt teljesen el is vesztette a tájékozódást. A javulást a főherceg attól várta, hogy sikerüljön „az ügyek végtelen sokaságát, mint ideatömeget, ugyanazzal a szellemmel átfogni ós éleslátással áttekinteni''.^ Ehhez azt tartotta szükségesnek, hogy az állam gépezetének minden része olyan tökéletesen illeszkedjék össze, hogy az előálló hiba azonnal észrevehető és orvosolható legyen. Az uralkodónak és közvetlen környezetének a föladata a felügyelet, tevékenységüknek egés?en erre kell összpontosulnia. Nem szabad tehát egyes' ügyek kicsinyes részleteivel foglalkozniok; ez az alsó hatóságok föladata. Megmagyarázta, hogy a kicsinyes ellenőrzés lélekölő munkája céltalanul mennyire elvonja az uralkodó minden erejét tulajdonképeni,fontos föladataitól. Az ügyek nagy tömegében, a kivonatos összefoglalások alapján, az iratokba való betekintés nélkül lehetetlen a megítélés s az ilyen eljárás a referensnek szolgáltatja ki az uralkodót. Ezt a bajt Károly főherceg tanácsi megbeszélésekkel és időnkénti összefoglaló jelentésekkel akarta kiküszöbölni, különösen pedig az igazgatást vezető hivatalfőnökök felelősségére alapítani. Ebben a rendszerben az uralkodó és államtanácsa irányít, a kormányzat szervei a nekik alárendelt alsóbb hatóságokkal szigorú felelősség terhe alatt végrdiajtanak. A reformot pedig felülről lefelé haladva kívánta megvalósítani. Az ügyek elintézését tehát nem egy kabinetminiszter előterjesztése alapján javasolta, Itönem háromtagú konferenciaminiszteriumot tervezett külön miniszterrel a külügy, a belügy és a hadügy részére. Ezek mindegyikének oldalán egy referens állott volna, c^k a belügyminiszternek lett volna egy-egy külön referense a pénzügyre, az igazságügyre, a rendőrségi, a gazdasági ós a nevelés- ós vallásügyre.^' Ferenc császárt már korábban mások is arra akarták rábírni, hogy tartson konferenciákat. Ilyen irányban befolyásolta őt Saurau Ferenc gróf pénzügyminiszter, majd a belügyi kor-