Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az 1802. évi országgyűlés
mányzat ólén álló vezető államminiözter, Kolowrat Lipót gróf is.'' A császár tehát Károly főherceg elgondolása szerint 1801. augusztus 31-ikén föl is állította a Staats- und Konferenzministeriumot oly módon, hogy az ügyek eddigi vezetői lettek a miniszterek: Cobenzl Lajos gróf, Kolowrat Lipót gróf ós Károly főherceg.® Az új berendezés azonban nem tudott gyökeret verni. A császárt fárasztották ós untatták a konferenciák megbeszélései ós vitái. Kolowratot, aki addig az államtanács vezetője volt, sértette, hogy a had- ós a külügy a konferencián a belüggyel egyenrangú elbánásban részesült; panaszkodott túlterheltségéről, egy újabb, hatodik referenst is kért, majd még két minisztert neveztetett ki maga mellé s a konferenciaminisztérium mellett államtanácsi üléseket is tarttatott." Az új miniszteriális szervezet bomlása azonban csak 1802 őszén kezdődött és lassan haladt előre. Károly főherceg azalatt nagy tetterővel mutatott rá különböző bajokra a kormányzat egyes ágaiban, de mint katona, hadvezér ós a hadügyek vezetője természetesen lelke egész hevével vetette magát bele a hadügyek és a hadsereg reformjába. Ott volt is elég tennivaló. A forradalom ós Napoleon nemcsak a hadviselést, hanem a hadszervezetet is gyökeresen átalakították. Az 1793-iki alkotmány Franciaországban behozta az általános hadkötelezettséget, amely 1798 után is fönnmaradt, habár a 20 ós 25 év közöttiekre korlátozták. Ez nagy tömegeket adott a hadvezér kezére és Napoleon nemcsak kitűnően fölhasználta, hanem jól meg is szervezte őket. Károlynak e helyett a hadjáratok után a magánéletbe visszatérő tábornokokkal, élethossziglani szolgálatra besorozott, részben már fáradt ós kedvetlen katonákkal, akiknek nagy részét hazánkban méltatlan toborzással fogdosták, avagy a hatóságok börtöneiből büntetéskép adták át a hadseregnek, ' kellett hadjáratait megvívnia, folyton remegve a fölszerelés és az ellátás hiányai miatt, mert a haditanács, Lacy reformjai óta, el vénhedt ós puszta hadbiztossági kezel őséggé alakult át, amely semmi tekintetben sem állta meg a helyét, Luneville óta nyil« U. ott, V. 464. 1. ' Hock: Der österreichische Staatsrat, (Wien, 1879,), 649—650, L » Hock id. mü, 651. I.; Criste: Erzh. Carl, II. 183. 1. " Hock id. mű, 652—657. 1.