Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

csupa részletkérdés, egyszerű személyi ügyek és minden ambiciózus tervkovács javaslata, a rendőrminisztertől minden följelentése, minden titkon kiragasztott piszkolódó cédula a császár elé került. A jelentéktelenségek rengetegében el kellett vesznie az áttekintésnek, a fontos államügyek éppen olyan lényegtelen számokká süllyedtek, mint a legsemmitmondóbb névtelen följelentések. Ezzel az állapottal Károly főherceg szállott szembe, a diadalmas fővezér, aki akkor már nagy népszerűségnek örvendett, akiben sokak bizalma összpontosult. Neki igen keserű tapasztalatai voltak. Jól megokolt terveit és javaslatait a kormány meghiúsította, őt magát a megérdemelt vezetéstől ismételten elütötte és háttérbe szorította, de ha az akarata ellenére elrendelt hadműveletek kudarchoz vezettek, mégis csak őt rántották elő, hogy a végveszélyből mentse ki az államot. Éveken át sokat tapasztalt és kesergett, sok bajnak az okát látta meg és az elszenvedett kudarcok után föltárta gondolatait a császárnak, Ferenc császár nem tudott ellenállni öccse fejtegetéseinek. Öt könnyen lehetett meggyőzni, csak az volt a kérdés, hogy meggyőződését mikor ós ki hajlítja el más irányba, A Thugut távozása utáni tanácstalanságban Károly főherceg meghallgatásra talált, a császár szívesen vette fejtegetéseit — úgy látszik —, érezte, hogy kifogásai a fennálló rendszer ellen indokoltak. Felszólítására Károly főherceg 1801, július 24-ón benyújtott emlékiratában mondta el nézeteit a legfelsőbb kormányzatról,^ Emlékeztette bátyját, hogy amikor Kaunitz herceg az államtanácsot megszervezte, azt tűzte ki föladatául, hogy az ügyek összefüggéseiről tökéletesen tájékozódjék, hogy áttekintést kapjon az egészről, kapcsolatairól a részekkel, hogy mindent éretten mérlegelhessen és gondoskodhassók a legkívánatosabb javításokról,* E célkitűzéssel szemben a fennálló rendszer két nagy hibájára mutatott rá: hogy az államtanács ügyköréből kimaradt a hadügy ós a külügy, ami lehetetlenné teszi, hogy a kormány szakszervei áttekintéshez jussanak, egymáshoz alkalmazkodjanak ós egymást elősegítsék, írásbeli érintkezésre ^ Ausgewählte Schriften des Erzherzogs Carl, V. 444—466. 1. * U. Ott, V. 446. 1.