Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

A lunevillei béke a megígért kárpótlások dacára is mély megalázást jelentett, s ez ráirányította a figyelmet a bajokra. Rá-, eszméltek, hogy a monarchiának nincs sem nyelvi, sem érzelmi egysége s így a nemzeti alakulatok egységes megnyilatkozásával szemben nagy hátrányban van, de ráeszméltek arra is, hogy a kormányzat szervezetében és módszereiben is nagy bajok harapóztak el. A különböző népeket egy nemzetté összegyúrni nem lehetett, a kormányzat hibáinak kiküszöbölése azonban még bőséges lehetőségeket nyithatott a regenerálódást folyamatoknak. Csakhogy a hatalmon lévő szóvivő politikusok közt nem volt olyan éleslátású férfiú, akitől akár a helyzet, akár annak orvosszere világos fölismerését remélni lehetett volna. Thugut bukásával az egyetlen átfogó tekintetű ember is eltávozott a császár mellől, az egyetlen, akinek voltak gondolatai és aki azokat meggyőző rábeszélőképességgel el tudta fogadtatni. A két Cobenzl — unokatestvérek —• a külpolitikában jó gyakorlatú és iskolázottságú férfiú volt, de a gyökeresen fölfordult heyzetben egészen újszerű erőtényezőkkel szemben nem tudtak tájékozódni és kudarcra kudarcot halmoztak. A legnagyobb hibás azonban a kabinetminiszter, Colloredo gróf volt, Ferenc császár egykori nevelője ós trónralépése óta legbizalmasabb munkatársa, aki politikai iskolázottság és tehetség nélkül tartotta kezében a gyeplőt, de nem tudott az ölébeesett hatalommal mihez kezdeni. A szerencsétlen Ferenc császár, akiből Colloredo nevelése minden önálló kezdeményezést kiölt, aki csak kötelességei tudatának nyomasztó terhe alatt nőtt fel, bizonyos eltorapultságban, igaz meggyőződés és tájékozódás nélkül, passzíve állt a rászakadó nyomasztó bajokkal szemben. II. József gondos előkészítéssel a saját képére akarta őt formálni, ami kétségbeesett kísérlet volt olyasvalakivel szemben, akinek akaratát és lendületét még gyermekéveiben elnyomták. De fejlődése sem volt töréstelen. Látnia kellett, hogy atyja trónfoglalása után szembehelyezkedett II. József rendszerének lényeges pontjaival. Az igazi megrendülést azonban a forradalmi szellem, Riedelék és Martinovicsok pörei idézték föl benne. Így kerekedett fölül II. Lipót rendőrállama kémrendszerével és bizamatlanságával. Közben a kormányzat megmaradt a régi csapáson, amely sokkal egyszerűbb viszonyokhoz volt méretezve. Az államtanácstól