Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az alkotmányosság útján

szolgálatba ós pl. a főispánok ezt a tisztet hanyagul látják el. így nem sokat használ általában jó szellemük, mert nem lehet őket alkalmazni ós mert nem alkalmasak az alsóbb nemesség vezetésére. Ezért a jövőben csak azoknak axina kamarásságot vagy titkos tanácsosságot, akik közhivatalokban érdemeket szereznek, ezeket általában mások előtt részesítené kitüntetésekben 8 a fiatal mágnásokat, akik magukat közhivatalban kitüntetik, másokkal szemben hamarább vinné előre. Jóval nagyobb elismeréssel szól a köznemességről, dicséri jó szellemét, ragaszkodását az alkotmányhoz és kiváltságaihoz. Dicséri vezetőit, akik jó ügyet szolgálnak és gondolkodásukban romlatlanok. Kiemeli tehetségeiket is. Minthogy a legmagasabb méltóságok vezetői is nagyrészt közülük kerülnek ki és a megyei hivatalokat is ők töltik be, Magyarországon ezt az osztályt tartja a legfontosabbnak. Hozzáteszi azonban, hogy az utolsó évek egyes jelenségei, a hosszan elhúzódó háború, mellőzésük érdemetlenekkel szemben a kitüntetéseknél és főkép a gabonakiviteli korlátozások bizonyos elkedvetlenedést keltettek soraikban, amit ellensúlyozni kellene néhány elítélt politikai fogoly «zabadonbocsátásával és néhány sérelmük megszüntetésével. A mágnásokat nem festi annyira elfogultan ós sötéten, mint Sándor Lipót, de eltérése elődje felfogásától különösen a köznemesség rajzában föltűnő. Sándor Lipót a köznemesség rajzához a parlagi legalsó réteget vette alapul. József nádor igen bölcsen azt a jómódú birtokos nemességet, amely akkor tényleg a vezető réteg volt, a nemzeti szellem letéteményese ós hordozója.*^ A polgárság szellemével is meg volt elégedve a nádor, csak a kor aszcendentizrfausában, hogy mindenki többnek akart látszani, mint ami, látott nagy veszedelmet erre az osztályra. Veszedelmesnek tartotta soraikban a sok ügyvédet és félbenmaradt diákot, akik boldogulást keresve alaptalan panaszokkal izgatják a parasztot. Arról a gyűlöletről, amely bennök Sándor Lipót jellemzése szerint a nemesség ellen élt, nem tud, ós fényűzésüket és lustaságukat sem állítja oly éles megvilágításba."' Iratok, 1. 402-404. 1. Mályusz id. mű, 817—819. 1. Iratok, I. 404. 1. Mályusz id. mű, 820. 1.