Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az alkotmányosság útján

kerülésére törekedtek, de egyenesen sértették is az ország és lakossága legelemibb érdekeit, a nádort fokonként elkeserítették, véleményeinek elutasítása után hangja mind határozottabbá lett, okfejtésében mind élesebb világításban iparkodott a tervezett vagy életbeléptetett intézkedések igazságtalanságát, a javaslatok indokolásának hiányait és „tévedéseit", a tanácsadók hozzánemértését kifejteni. Ennek a szó- ós aktaharcnak nem lehetett más következménye, mint hogy a nádorban a Bécsből érkező kezdeményezésekkel szemben valamelyes bizalmatlanságnak kellett kifejlődnie. Megfigyelései ós gyanúi közelebb hozzák őt a magyar alkotmányosság védőihez. Tapasztalatból győződik meg, hogy ők objektívebben nézik a felmerülő ellentéteket, mint a bécsi kormányhatóságok és közös tanácskozásaik, amelyek a magyar érdekeket nem ismerik, de nem is akarják ismerni és beidegzett reflexszerű mentalitásukkal mindig csak — a lehetőségek határain is túlmenő követeléseket állítanak föl. Feleségének, Alexandra Pavlovnának halála után családi életének keserűsége kormányzati keserűségeit csak elmélyítette. Az inszurrekció, a szubszídium ós gabonakiviteli tilalmak körül felmerült ellentétek előtérbe tolták az országgyűlés kérdését, amely nélkül a fölvetett problémákat megoldani nem lehetett. Meggyőződésóvó vált, amint az utolsó években mind sűrűbben hangoztatta, hogy az országgyűlés már nem halasztható. Zemplén megye — tekintettel a megye buzgó szolgálataira a háború alatt — a Szentiványi-féle vizsgálat folyamán elítélt nemesei részére 1801 elején amnesztiát kért. Ezt a nádor pártolólag terjesztette föl. Rámutatott, hogy a bajok oka nem a rosszakarat volt, hanem a hibás vezetés, és elismeréssel szólt a zempléniek, különösen éppen a büntetettek buzgalmáról és azt ajánlotta az uralkodónak, adja át a teljes feledésnek azoknak az ügyét, akik alckor megfeledkeztek magukról és kihí\i:ák haragját.*" Ennek nyomán egyes családok: a Szulyovszkyak, Kazinczyak és Uzák is kérvényekkel fordultak a királyhoz elítélt tagjaik megkegyelmezésóért.®^ A nádor akkor betekinthetett a Martinovics-pör irataiba s ennek kapcsán 1801 június Iratok, I. 379. 1. 8^ Iratok, I. 381. és> 388. 1.