Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az alkotmányosság útján

9-én előterjesztést tett a még fogságban sínylődök ügyében, egyelőre Kazinczy Ferenc, Szmetanovics Károly és Laczkovies László szabadonbocsátását hozva javaslatba, míg további hat foglyot illetőleg azt ajánlotta, tegyék függővé a megkeg>'elmezést a várparancsnokságtól félévenként érkező jelentéstől, amelyben viselkedésükről beszámol.^^ Hogy mi vezette a nádort e kegyelmi tények javaslatára, arra egy néhány nappal előbb, június 17-én a király elé terjesztett hosszú jelentése vet világosságot. Addigi tevékenységében szorosan tartotta magát azokhoz az utasításokhoz, amelyeket helyiartói kiküldetése alkalmából Ferenc király a kezébe adott. Közülük kétségtelenül a Sándor Lipót jelentéseiből készült titkos utasításnak volt nagyobb jelentősége. Erre hivatkozott akkor is, amikor 1798. január 11-én több kéi^désre, pl. a jobbágyság helyzetére és a rendőrség szervezésére hívta föl az uralkodó figyelmét. Most is ezt vette elő, de új emlékirata sokkal szorosabban kapcsolódik ehhez az utasításhoz, mint bármely korábbi fölterjesztése. Ez is formális hangulat jelentés és mint ilyen az ő akkori meggyőződését tárta föl Ferenc előtt az 1795-i helyzetképpel szemben. Nem tagadja, hogy elégületlenek is vannak, különösen az ifjúság soraiban: újításra hajló, vallástalan szabadgondolkodók. Ezzel szemben azonban azt hangsúlyozza, hogy a közszellem általában jó. A jövő országgyűlés gondolata foglalkoztatja. Meg van győződve, hogy azon a rendek mindent el fognak követni királyuk, az állam és alkotmányuk alapjainak (Grundverfassung) megvédésére.^* A jelentés végighalad a társadalom minden rétegén, A főpapság e szerint sokat veszített a prímás halálával. Kívüle még kilenc püspök halt meg, A főpapság általában derék, arravaló férfiakból áll, csak kevesen vannak már köztük, akik nem élnek tisztükhöz méltó életet vagy rossz szelleműek. Baj azonban, hogy kevés az olyan főpap, aki járatos a közügyekben ós jó szónok. Ezért azt ajánlja, hogy a püspök megválasztásánál ne «2 Iratok, I. 390—396. 1, A foglyok közül akkor már kiszabadult Szulyovszky Menyhért, nemsokára Szlávy Jánost is szabadon bocsátották. Fogva maradtak még Uza Pál, Hirgeiszt Ferenc, Szén Antal, Landerer Mihály és Tántsits Ignác, Iratok, I. 396—418. 1,