Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

megtartani. És megdöbbentették a kinevezések a protestánsokat is, akik tartottak Nagy József, Majláth"^ ós Almásy^^" türelmetlenségétől s a rendszerváltozást maguk ellen irányulónak hitték.*^^ A rendszerváltozás tehát fölkavarta nemcsak a kedélyeket, de meglehetős eltolódásokat idézett elő a politikai gondolkozásban is. Szellemileg az országnak két mozgékony csoportja volt: a jozefinusok, akiknek javarésze radikális változásokat óhajtott az ország igazgatásában — elsősorban fölvilágosult és filantróp irányban — és az alkotmányTÓdők, akik minden erejüket az alkotmányos formák és a nemzeti jelleg érvényesítésére összpontosították. 1790-ben a jozefinisták voltak a hangosabbak, ők írták a legtöbb röpiratot; ezzel szemben most az alkotmányvédők, akikre erős ököllel sújtott le a meginduló reakció, erősítéseket kaptak a másik oldalról, amely — ha hajlandó volt is lényegében átalakítani az alkotmányt — éppenséggel nem óhajtotta az abszolutizmust és az új embereket sem tekintette olyan kiválóságoknak, akik bizalmat önthettek volna beléjük, annál kevésbbé, mert nem ismerték őket olyanoknak, akik a fölvilágosult eszmék mellett síkra szállanak. A realíciónak ez a váratlan diadala tehát, ha a nemzeti ellenzéket egyidőre megtorpantotta is, erejében nem gyöngítette meg, inkább osak kezdő rohamában elkövetett hibáira és túlzásaira figyelmeztette, óvatosabb és meggondoltabb eljárásra késztette, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a másik oldalról értékes elemeket vonhasson magához. Az elvi ellentétek különben is már a regnikoláris deputációk munkájában sok megnemértést simítottak el. II. Lipót mindent behálózó titkos rendőrsége, konfidenseinek föL jelentései, majd a cenzúrának az új rendszerváltozással kapcsolatban történt megszigorítása, az irányadó művelt körökre nem voltak jó hatással. A reakció körül csak az értelmetlen tömeg sorakozott föl, a nemesség szellemileg fejletlen része és a megZinzendorf naplója szept. 4. „Le cte Haller, • jadis commissair provinciai a dit, que tous les bons sujets a la Statthalterey, Vay, Podmanitzky, l'éveque Mitterpacher, craignent l'intolérance de Majla-th." Zinzendorf naplója júl. 27. Podmaniczky Ferenc panaszkodik neki „qu'Almásy ne sera pas tolerant". Zinzendorf naplója júl. 16.