Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

A ORASKOVIC.H-OMSZERVANCIA. 135 gárai közt, akik istentagadók, de mégis az igazi erényt becsülik, vagy olyanok, akik az istentisztelet külsőségeinek betartásában lelkiismeretesek, de különben gonoszak?""" Mennyire máskép hangzanak azonban a jogtudósok és publicisták részére szólók: „Milyen lényegében hazánk alkotmánya? Abban az alakban tartatik-e fenn, amely a törvényeknek megfelel? Hatályon kívül helyeztetett-e az alkotmány egy része és hogy lehet azt ismét helyreállítani?... Mi tanácsosabb: a megállapított alkotmányt örökre fenntartani, vagy a megváltozott viszonyokhoz mérten átalakítani?"" Ezek a magyar nemeshez intézett kérdések voltak, kérdések, amelyek néhány év múlva 11. József alatt lettek igazán aktuálisak. Megfelelt gondolkodásának az az erkölcstani kérdés is, hogy „miképen egyeztethető össze a hazaszeretet, amely minden más érzést kizárni látszik, az emberi nem szeretetével?"°'' A Draskovich-páholyok politikai működését azonban legélesebben a polgári hivatalnokokhoz intézett kérdések világítják meg: „Kívánatos-e Magyarországon, tekintettel az állattenyésztésre, sűrűbb lakosság? És ha igen, az új telepeseket idegen országból kell-e hozni, vagy mily más módon szerezni? Előnyös volna-e Magyarországra a kereskedelem? És igenlő válasz esetén hogyan és milyen árukkal lehetne föllendíteni? Az adóelosztásnak milyen módja volna a legjobb? Hogyan lehetne a katonaság ellátását a nép kisebb megterheltetésével intézni? Hogyan lehetne a paraszt sorsán könnyíteni?"'^^ Csak két idézetet még a konstitúcióból. Az egyenlőség iránti szeretetet kötve a tagok lelkére, ezeket mondja: „Nekünk, akik a többség általános boldogsága fölött őrködünk, a törvények szigorú vizsgálatával meg kell győződve lennünk róla, hogy ezek a törvények, amelyeket hatalmasok készítettek, még mindég az elnyomás eszközei és annál veszedelmesebben kezeltetnek, mert egyszersmind a szentség varázsában tündökölnek. Csak adófizető jobbágyaink sorsára kell figyelmes tekintetünket vetnünk, hogy mindjárt belássuk, hogy a rájuk rótt teher alatt majdnem összeroskadnak, ámbár tekintet nélkül erre, Abafi, II. 335. 1. " Abafi, II. 336. I. Abafi, II. 336. 1. " Abafi, II. 336. 1. . ^ : .'i-