Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az új környezet
mégis az a hit, hogy nem viselnek súlyosabb terhet, mint amit a törvény megenged."®" E baj orvoslására tehát keresni kell az eszközöket. „Távol legyen tőlünk az a szándék, hogy a szokásjogon és a törvényeken alapuló társadalmi rendet megdöntsük, nem akarunk m.ást, mint megragadni az egyetlen eszközt, amely hatalmunkban van, hogy t. i. egyrészről a hatalmasokat a mi viszonyainkhoz visszavezessük és az alacsonyabbakat magunkhoz fölemeljük."®^ A hazaszeretet m.agyarázatánál pedig ezt olvassuk: „A haza iránti kötelesség, hogy inkább elviseljük vagyonunk, sőt életünk elvesztését is, semhogy az ország törvényeit és szokásait megsértsük, vagy mások "által megsérteni engedjük."*'' Nem is lehetett volna jobban formulázni a fölvilágosodáshoz hajló megyei nemesség gondolkodását. Vallási kérdésekben indifferens e az ateizmust jól meg tudja érteni, társadalmiakban a jobbágyság helyzetének javítására törekszik és belátja a fennálló rend súlyos hibáit, de mindenelcfölött alkotmányát védi. Szükségesnek tartja a reformot, de nem akar fölforgatást. Tiszteli királyát, de a törvényeket mindenkivel szemben, még élete árán is megvédi. Ezt a programmot mindenki elfogadhatta: a konzervatív főúr és a szabadelvű polgár is. Ebben az alakulásban bizonyára nagy része volt Pászthory Sándornak, akit a bajor örökösödési háború — Draskovich harctéri szolgálata következtében —, de e mellett fennkölt szelleme és nagy aktivitása is a páholyokban vezető szerephez juttatott.®^ Ausztriában már Mária Terézia életében a tanácsadók legnagyobb része szabadkőműves volt. Az volt a szellemi vezetők nagyrésze: Van Swieten, Borié, Martini, Birckenstock, Rigger, Sonnenfels és a hadvezérek egy része is. Az udvari és a harctéri szolgálat vezette a magyar urakat is eleinte valamely bécsi, avagy egy röpülő tábori páholyba. így alakult az a helyzet, hogy a legelőkelőbb hivatalok vezetői állottak a páholyok élére. Szabadkőműves volt Pálffy Károly gróf, a magyar kancellár és Pászthory Sándor, a kancellária előadó tanácsosa, aki Abafi, II. 327. 1. Abafi, II. 328. 1. ' • «2 Abafi, II. 340. 1. Abafi, II. 248. és 256. 1., III. 367—368., 371. és 390. 1.