Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

kai együtt rózsakeresztes irányba terelődött, amelyben a tudásszomj, a műveltségért lelkesedés volt a legfőbb mozgató erő, amely tehát közvetlenül a felvidéki pietizmusból sarjadt.®' Minthogy azonban a rózsakeresztesek a szabadkőművességet csak előkészítő fokozatnak tekintették a rózsakeresztességhez, ez nem akadályozta, hogy a János-páholyok tagjai ne legyenek összeköttetésben és ne rendeljék magukat alá a Draskovichobszervanciának. Török Lajos gróf például, ámbár buzgó rózsakeresztes, egyben székmestere a miskolci páholynak, e réven a pesti páholyba is bejáratos volt.^^ A felvidéki szabadkőművesek egy része különösen azóta húzódott Draskovichékhoz, mióta budai páholya arra törekedett, hogy minden megye hangadó előkelői közül néhányat megnyerjen magának.°^ Amikor a Draskovich-obszervancia alakulófélben volt, Niczky kedvéért a provinciát két: száváninneni és szávántúli kommendatúrára akarták osztani.^* Draskovich nagy hódításai után azonban már szó sem volt többé ilyes beosztásról. A pesti páholy csatlakozása után, ámbár az egyes páholyok egymástól függetlenek maradtak, a vezetés mégis ennek a kezébe ment át, ami a szervezetet országos jelentőségre emelte. Ezt rítusuk egyszerűsége, türelmük minden, bármely rendszerű szabadkőművessel szemben és hazafias elveik is elősegítették. A páholyok működésébe a történetíró kevés betekintést nyer. .Jegyzőkönyveik alig tartalmaznak egyebet, mint a felvételeket, a fedezéseket és a tartott előadások címeit. A legtöbb felvilágosítást e részben azok a kérdések szolgáltatják, amelyeket konstitúciójuk az egyes társadalmi osztályokban kidolgozásra előír. A Draskovich-obszervancia 1777-ben elfogadott konstitúciójábóP^ is megmagyarázható az a népszerűség, amelynek ez a rendszer nálunk örvendett. Egyháziakban egészen a kor szellemét leheli, amikor pap tagjaitól ilyen kérdések kidolgozását követeli: „Fennmaradhat-e az olyan nép, amely csupa istentagadóból áll és hogyan kellene akkor erkölcseinek alakulnia? Mi hasznosabb az államra: hogy olyanok is legyenek polJancsó id, mü, 63—88., különösen 80—84. 1. Abafi, III. 388. 1. ö3 Aijafi, III. 383. 1. « Abafi, II. 300. 1. ^••^ Közölve Abafinál, II. 299—346. 1.