Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

sebb, mint 25 vitairatot vont maga után." Azután következett a kérdőjeles röpiratok kora. Ezt II. József egyik híve, Eybel, az egyházjog volt tanára kezdte „Was ist der Pabst?" című füzetével.^^ Követte a „Was ist der Kardinal?", „Was ist die Religion?", „Was ist die Kirche?", majd nemsokára a „Was ist der Kaiser?" füzetek épületes sorozata/^ Végre a harmadik korszakot a „Predigerkritik" jellemzi. Ez már az újságokban szólalt meg, hogy egyrészről korlátok közé szorítsa a szónokokat, másrészről, hogy beszédeik alapos kidolgozására szorítsa a papokat" ós a hallgatóknak oktatására és óvásul szolgáljon." A közönség is szívesen fogadta ezt az ölébe esett addig ismeretlen csemegét, amely hivatva volt a komolyabb munkák iránti érdeklődést visszaszorítani s a felvilágosodást az alsóbb rétegekbe is közvetíteni. Előkelő férfiak, papok, tudósok és írók példátlan alkalmazkodóképességgel sajátították el az új hangnemet. Mit várhatott Magyarország, amely a kultúrát és a divatot Bécsből kapta, ezektől a könnyen megszerezhető, rövidségük miatt könnyen olvasható munkáktól, durva hangjuktól és szellemüktől, amely sárba rántott mindent, amit a romlatlan magyar ember addig szentnek tisztelt? Legáltalánosabban az egyházellenes irányzat terjedt, mert ennek volt legtöbb előmozdító tényezője. Előkészítették számára a talajt a külföldön járt protestáns papok deista tanai, a főurak nagy Voltaire-kultusza, de főkép a Bécsben is erősen terj^zkedő jezsuitaellenes hangulat, amelynek még a katolikus papság egy elég tekintélyes része is behódolt. Általánosan azonban a röpiratirodalom juttatta uralomra. Vele szemben hiába szálltak síkra az Alexovics Vazulok^'' és a Saitz Leók,-'' az ő fegyvereik nem állták a versenyt ellenségeik szellemeskedő, Biumauer, 9. 1. Blumauer, 12. 1. " Blumauer, 15. 1. " Blumauer, 21. 1, "* Blumauer, 28. 1. Belehrung«- und Verwahrungsmittel für die Zuhörer. Eckhardt Sándor: A francia forradalom eszméi Magyarországon, 177-188. 1. ™ Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. (Budapest, 1888.) 199-210. 1.