Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

TÁMADÁSUK VERBÖCZY ÉS A CORPUS JURIS ELLEN. m után járó kilencedet is fizetniök kellett."'^ így nagy buzgalmukban az összes jobbágyszolgáltatásokat sorra nemesi adózásiként tüntették föl. Az így felvázolt abszolút hatalmat a kor divatja ezerint a társadalmi szerződésből magyarázták. Ebben a tekintetben azonban királykrónikáinknak egy adata éles ellenkezésüket hívta ki, az az állítás t. i., hogy a magyarok a kereszténység behozataláig mind egyenlők voltak és csak azokat taszították szolgaságba, akik a véres kard körülhordozásakor nem szálltak hadba. Ez az a mese, amelyért a magyar történetírást megbélyegezték. Már Grossing tiltakozott az ellen, hogy olyan harcias népet halálos büntetéssel kellett volna hadviselésre kényszeríteni"^ és elvetette azt a Verbőczy-féle gondolatot, hogy a nemzet a koronázáskor ruházta volna a hatalmat királyára. Ez a hatalom szerinte törvényes öröklés útján Álmostól szállott reá s a „communitas"-nak azelőtt sem volt semmi beleszólása az ügyekbe."'' A társadalmi szerződés kérdésében tehát a hivatalos álláspont Verbőczyről átállítódott Anonymusra. Azért a Tripartitum II. részének 3. címére is hivatkoztak, sőt ezen a ponton alkalmazkodtak a nemzeti fölfogáshoz és ámbár a fejedelmi hatalom korlátlanságát a vérszerződésből vezették le, a magyar alkotmány lényegét ők is Szent István nevéhez kötötték, akinél az abszolút hatalmat tényleg ki lehetett mutatni."^ Grossing Verbőczy alapján fölfedezte, hogy a legtöbb szabadság csak a későbbi királyok privilégiumaiból származik."^ Az Irrthümer már dicsőitette a szent királyt, „aki a legkorlátlanabb hatalommal rendelkezett, amilyent abszolút fejedelem, sem despota nem bírt még, minthogy egyedül felségjoga alapján az egésiz nemzetet a kereszténységre kényszerí"° „... diser Geldgulden íjiöht nur während seiner ganzen Regierung, folglich durch ganze zwey und dreyssig Jahre bezahlt werden niusste." Grossing, 276. 1. és: „Ich glaube sogar, und das nicht ohne Grund, dass der Adel auch den neunten Theil der Feldfrüchte, welchen Ludwig I. den Grundherren, von den Früchten ihrer Unterthanen augestanden hatte, dem Matthias entrichten müssen." U, ott, 277. 1. . Grossing, 17. 1. Grossing, 21. 1. Grossing, 44. 1., Irrthümer, 85—86. 1. • Grossing, 168. 1.