Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

hogy ez a fényes képességű szélhámos ez esetben nem szíve szerint beszélt, hiszen más röpiratokban egészen más elveket hirdetett. A hivatalos álláspontnak nála hitelesebb tolmácsolója azonban Izdenczy József, aki két évtizeden át referálta a magyar ügyeket az államtanácsban, akitől tehát a vélemények ezrei maradtak fönn, akinek a közjogi^ irodalom irányítására is döntő befolyása volt, és aki névtelenül maga is kilépett néhány röpirattal a közönség elé. Ezek közül kétségkívül legkiemelkedőbb az „Irrthümer in den Begriffen der meisten Ungarn von der Staatsverfassung ihres Vaterlandes und von den Rechten ihrer Könige",^* amely gyűlölködésben nem áll messze Grossing röp^ irata mögött. Ez a röpirat csak 1790-ben jelent meg, József rendszerének bukása, II. Lipót megkoronázása és Sándor Lipót főherceg nádorrá választása után. Annál jellemzőbb tehát, hogy az alkotmány helyreállítása után fenntartja álláspontját ós a fennálló törvényes rend ellen izgat a nagyközönségnek szánt névtelen iratokkal. Visszatér ahhoz a gondolathoz, hogy közjogi tankönyvet kel iratni, amely a téves vélemények és bűnös visszaélések helyett megfelelő színben tüntesse föl az alkotmányt. Kétségtelen tehát, hogy Petroviesnak időközben megjelent kis ismertetése nem elégítette ki. Keresztül is vitte, hogy a pesti egyetem egyházjogi tanára, Lakics György, megbízást kapjon e tankönyv megírására. A nmnka el is készült, de nem nyomatták ki. Valószínűleg, mert egyes következtetései nemzeti körökben erős kritikát váltottak volna ki,*^ de talán még inkább azért, mert Izdenczy a nagy tudományos — különösen történeti — felkészülteéggel írt munkával sok tekintetben nem értett egyet, viszont votumainak készítésében, különösen gazdag históriai adatanyaga miatt nagyon jól használhatta. A kézirat csak Izdenczy halála után került ismét az államtanácshoz. 1806-ban ugyanis újra előhozták a tankönyv kérdését. Akkor Lakicshoz fordultak, aki elmondta, hogy kézirata Izdenczyhez került.®** így találták meg azt Izdenczy hagyatékában. Tjakics azonban nem ismert rá és azt állította, hogy egészen el van torzítva." Gedruckt im Römiächen Reich 1790. 134. 1. ;V St. R. 690/1810. ••' • . • ; St. Rr. 4212/1806. ' ' Kab. A. 399/1820. • • . • ' ' " '