Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

hogy hagyományaikhoz ragaszkodó, törtónetileg gondolkodó népeikben épp ezzel a tökéletes meg nem értéssel mennyire föl­szítják az ellenszenvet, az ellenállást és azt a meggyőződést, hogy elsietett, kapkodó intézkedéseik nem lesznek képesek a hagyományban gyökerezőt egyszerűen elsöpörni. Ez az ahistorizmus erős alátámasztója volt II. József és tanácsosai, így Izdenczy mentalitásának is. Minthogy nem érez­ték ebbeli hiányaikat, minden gátlás nélkül szálltak szembe a tradíciókkal. Ez a hiány nagy szimplifikálást jelentett: a hata­lom alapját az örökösödés adta meg, históriai megkötöttség nélkül tehát világosan következtették ebből, hogy ez a hatalom korlátlan, minden rendi jog csak visszaélés, a koronázás csak, ceremónia, tehát mellőzhető, a királytól esküt ós koronázási diplomát kívánni fennhéjázó, jogtalan követelés (Anmassung); a király jogköre koronázás nélkül is ugyanaz, mint koronázással, a rendeknek nem lévén egyéb joguk, mint engedelmeskedni az uralkodó feltétlen akaratának; az országgyűlés is visszaélés, tehát meg kell szűntetni, az országos főméltóságok, elsősorban a nádorság sem országosak, hanem királyiak; a király tehát kötelességszerűen megszűntethet mindent, amit a közjóra — ebben az esetben az összmonarchiára — károsnak tart és életbe­léptethet mindent, amitől a közjóra hasznot vár.^^ Ezt a kérdést fogta meg Grossing a rendiség elleni gyűlölet oldaláról, de tulajdonképen az egész kérdéskomplexum érintésé­vel. Munkája, bármily durva rabuUsztikával készült is, hű tükre, — ha nem is a bizonyítás részleteiben — a hivatalos álláspont­nak; s ha rabulisztikájának durva fogásait erősebben érezzük itt, mint más hasonló termékeknél, annak oka valószínűleg az, ^ „Die Grundverfassung und Fundamentalgesetze des Königreichs Hun­gairn, als einer vom ersten Ursprung bis jetz fortdauernd erblichen und voll­kommen unumschränkten Monarchie berechtigen jeden König, alles das, wa& er dem Staate nützlich oder schädlich zu seyn glaubt nach Belieben einzuführen oder abzustellen, so wie eben diese Fundamentalgesetze ihn verpflichten dem hungarischen Adel zwar alle mit der uneingesohränkten Regierungsiform nicht­vereinbare Vorzüge, aber vorzüglich jene sogenannten National fr eiheiten zu benehmen, die er sich anmasst, da er gesetzmässig kein© andere hat, als jene sind, die jeder Mensch als von der Natur empfangene Gerechtsame besitzt." Antuorten der Wahrheit. (Wien, 1789.) 24. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents