Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

hogy hagyományaikhoz ragaszkodó, törtónetileg gondolkodó népeikben épp ezzel a tökéletes meg nem értéssel mennyire fölszítják az ellenszenvet, az ellenállást és azt a meggyőződést, hogy elsietett, kapkodó intézkedéseik nem lesznek képesek a hagyományban gyökerezőt egyszerűen elsöpörni. Ez az ahistorizmus erős alátámasztója volt II. József és tanácsosai, így Izdenczy mentalitásának is. Minthogy nem érezték ebbeli hiányaikat, minden gátlás nélkül szálltak szembe a tradíciókkal. Ez a hiány nagy szimplifikálást jelentett: a hatalom alapját az örökösödés adta meg, históriai megkötöttség nélkül tehát világosan következtették ebből, hogy ez a hatalom korlátlan, minden rendi jog csak visszaélés, a koronázás csak, ceremónia, tehát mellőzhető, a királytól esküt ós koronázási diplomát kívánni fennhéjázó, jogtalan követelés (Anmassung); a király jogköre koronázás nélkül is ugyanaz, mint koronázással, a rendeknek nem lévén egyéb joguk, mint engedelmeskedni az uralkodó feltétlen akaratának; az országgyűlés is visszaélés, tehát meg kell szűntetni, az országos főméltóságok, elsősorban a nádorság sem országosak, hanem királyiak; a király tehát kötelességszerűen megszűntethet mindent, amit a közjóra — ebben az esetben az összmonarchiára — károsnak tart és életbeléptethet mindent, amitől a közjóra hasznot vár.^^ Ezt a kérdést fogta meg Grossing a rendiség elleni gyűlölet oldaláról, de tulajdonképen az egész kérdéskomplexum érintésével. Munkája, bármily durva rabuUsztikával készült is, hű tükre, — ha nem is a bizonyítás részleteiben — a hivatalos álláspontnak; s ha rabulisztikájának durva fogásait erősebben érezzük itt, mint más hasonló termékeknél, annak oka valószínűleg az, ^ „Die Grundverfassung und Fundamentalgesetze des Königreichs Hungairn, als einer vom ersten Ursprung bis jetz fortdauernd erblichen und vollkommen unumschränkten Monarchie berechtigen jeden König, alles das, wa& er dem Staate nützlich oder schädlich zu seyn glaubt nach Belieben einzuführen oder abzustellen, so wie eben diese Fundamentalgesetze ihn verpflichten dem hungarischen Adel zwar alle mit der uneingesohränkten Regierungsiform nichtvereinbare Vorzüge, aber vorzüglich jene sogenannten National fr eiheiten zu benehmen, die er sich anmasst, da er gesetzmässig kein© andere hat, als jene sind, die jeder Mensch als von der Natur empfangene Gerechtsame besitzt." Antuorten der Wahrheit. (Wien, 1789.) 24. 1.