Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
viszonyítva szintén nem mutatott nagyobb őszinteséget, és több ismeretet ezen ügyben. Megismételte azon állításokat, miszerint egy súlyos ügyről volt van szó, amely a Francia Intézet keretein belül történt, és semmilyen okunk nincs arra, hogy elutasítsuk a francia kultúra magyarországi képviselőinek Franciaországba történő beutazását. Megismételtem Sík úrnak, hogy addig, amíg több információval nem rendelkezünk nem tehetjük meg, hogy ne reagáljunk a kulturális intézményünket ért rendőri agresszióra. Tárgyaló partnerem teljesen azt az álláspontot védte, hogy semmilyen ismerete nincs a kulturális intézet titkárnőjére vonatkozóan, és a határozott tiltakozásom kellemetlen meglepetést jelentett a számára a kormányunk és a személyem részéről egyaránt. Erre azt válaszoltam, hogy mivel a diplomáciai munkám nagy részét eddig ebben az országban rendőri felügyelet mellett töltöttem, hosszú tapasztalatokra tettem szert e vonatkozásban tanúsítandó viselkedés tekintetében. A külügyminiszter-helyettes akkor egy olyan beleegyező gesztust tett, mintha megértene néhány dolgot. Megemlítettem Sík úr előtt, hogy 1957 előtt soha nem fordult elő, hogy a rendőrség olyan rosszul bánjon velem, mint a jelen esetben. Emlékeztettem, hogy röviddel a megérkezésem után a titkosszolgálatok Rákosi felügyelete alól a kormány hatásköre alá kerültek, és el kellett számolniuk a közigazgatás felé. Tárgyalópartnerem erre kihangsúlyozta, hogy az 1956 októberi-novemberi események véget vetettek ennek a kedvező folyamatnak: „Egy ország nagyon ki van szolgáltatva annak a helyzetnek, foglalta össze, amikor a rendőrség független”. „Ha Kádár valóban független lenne” válaszoltam neki, de jelenleg az oroszoktól függ. Nem akarom részletezni előtte azt a módot, ahogy Gromov nagykövet védte a Halkó ügyben végrehajtott rendőrségi akciót. Mintha egyáltalán nem érdekelné őt [Gromovot] az én diplomáciai jelenlétem. DDF. 1958.1. N° 21. Collection des télégrammes. 37-38. o. 21. Kutas Imre párizsi magyar követ jelentése René Coty francia köztársasági elnök újévi fogadásáról Párizs, 1958. január 14. A Magyar Népköztársaság Követsége 32/szig. titk./58 96
