Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
Megjegyeztem a követnek, hogy ez az eljárás a belügyeinkbe való beavatkozásnak tekintendő. Az eset a Francia Intézet tevékenységét nem akadályozza, azt a hangverseny sikere is élénken illusztrálja, ugyanakkor a két ország kulturális kapcsolatait a vízumok megvonása igenis súlyosan érinti. A követ hivatkozott a francia közvéleményre, valamint a francia kolónia felháborodására, ami szükségessé tette ennek az intézkedésnek megtételét. Az egyik müsorközötti szünetben Paul-Boncour igen pozitívan értékelte Sebes István miniszterhelyettes országgyűlési beszámolójának a franciamagyar kapcsolatokra vonatkozó részét. Mindjárt mondotta, szeretné egy alkalommal a miniszterhelyettest vacsorára meghívni. Felvetettem a követnek, hogy véleménye szerint a mi párisi követünk meghívására milyen választ adna a francia külügyminiszter, vagy külügyi államtitkár. Egyébként megjegyeztem, hogy meghívási tervét a kulturális küldötteink franciaországi utazásának megakadályozása egyáltalán nem segíti elő. A magyar kormány magatartásából és az említett külpolitikai beszámolóból is láthatja, hogy részünkről a két ország kapcsolatainak fejlesztését kívánjuk, míg francia részről ellenkező irányú tevékenység mutatkozik. Ezek a beszélgetések szaggatottan, az egyes müsorszámok között bonyolódtak le. Az újabb fejtegetésre a követnek már nem volt ideje reagálni. Budapest, 1957. december 23. [Cvjatorday MOL-XIX-J-l-k-Franciaország-4/af-652-1957. 4. dob. Beszélgetések Paul-Boncour francia követtel. 20. Jean Paul-Boncour francia követ távirata Sík Endre külügyminiszter-helyettessel folytatott megbeszéléséről Budapest, 1958. január 11. N° 34-47. Hivatkozva a Halkó ügyben küldött levelemre286 tájékoztatom, hogy tegnap találkoztam a külügyminiszter első helyettesével, aki a többi kollégájához 286 A levelek a DDF 1957 II. 425. és 446. száma alatt olvashatók. 95
