Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
1. Rész - A magyar-francia kapcsolatok sajátosságai (1957-1962)
udvariasság és protokoll elemi szabályainak a betartására sem, és lényegében nem tekintették a magyar külügyi vezetést egyenrangú partnernak.149 A visszaemlékezésekből tudjuk, hogy ez az érzés, vagyis a bizalmatlanság és az ellenszenv kölcsönös volt.150 Francia részről ugyanakkor igyekeztek ezt a rádiókapcsolatot legalizálni, és a párizsi Külügyminisztérium utólag felvetette egy második - már hivatalos - rádióállomás felállításának a tervét, amit végül maga Boncour követ nem javasolt üzembe helyezni.151 A magyar Külügyminisztérium először az 1957. évi április 4-ei fogadást ítélte megfelelő alkalomnak arra, hogy a párizsi követség kitörjön az elszigeteltségből, mivel arra a nemzeti ünnep jó alkalmul szolgált, hiszen egy olyan protokolláris rendezvényt jelenthetett, ahol tesztelni lehetett az új rendszerrel szembeni francia politikai és a párizsi diplomáciai testület véleményének alakulását.152 A magyar vezetés azonban elszámította magát, és a fogadást a Párizsba akkreditált nyugati diplomáciai testület, a hivatalos francia szervek, illetve a polgári értelmiség szinte teljes közönye kísérte. Lényegében csak a Francia Kommunista Párt és a baráti követségek képviselői jelentek meg, ami ugyan a szolidaritás demonstrálását jelentette, de valójában diplomáciai jelentősége, legalábbis az új kormány nemzetközi elismerése szempontjából nézve nem volt, ráadásul a francia kommunisták is kényelmetlen helyzetbe kerültek. Még a franciaországi kommunista sajtóba is csak korlátozottan kerülhetett be a magyarok számára pozitív tartalommal bíró és a magyarországi konszolidációra sikerére vonatkozó hír.153 Természetesen a nemzeti ünnepek megünneplésének politikai jelentőségével francia részről is tisztában voltak, így az 1957. július 15-én Budapesten megtartott fogadásra nagy számban hívták meg a magyar értelmiség képviselőit, miközben a kormány képviselői nem kaptak meghívást.154 Párizsban ugyanakkor az 1957. november 7-ei szovjet nagykövetségi fogadáson 149 Uo„ ill. V. ö. Kecskés, 2007. 188-189. o. 150 Ld. 129-131. számú dokumentumok. 151 Kecskés, 2007. 189. o 152 Ld. 6-7. számú dokumentumok. A nemzeti ünnepen való részvétel elutasítása igen jól mutatta az új magyar kormány franciaországi és nemzetközi megítélését. A magyar nagykövetség április 4-ei fogadásának figyelmen kívül hagyása, a protokolláris szempontból nézve udvariatlan francia gesztusok az új magyar kormány iránti ellenszenvet kitűnően érzékeltették. Ez a közöny volt megfigyelhető az 1958-as és az 1959-es április 4-ei fogadásokon is, és a nyugat-európai országokban kormánytagok nem jelentek meg, és a Külügyminisztériumok is legfeljebb osztályvezetői szintig képviselték magukat. Ld. MOL-XlX-J-l-r Külügyminisztérium titkársága. 1959. év. 5. dob. Feljegyzés. Követségeink április 4-i fogadásainak értékelése. A francia Külügyminisztérium 1959. március 24-én körlevélben utasította a diplomatákat, hogy a magyar állami ünnepen csak egy munkatárs képviselheti Franciaországot. Ld. AMAE Europe Hongrie Dossier 200. N° 40. Circulaire. p. 1. 153 Ld. 50. számú dokumentumot. 154 AMAE Europe Hongrie Dossier 121. N°730/Eu. Féte nationale du 14 juillet. 88-89. o. 51
