Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
1. Rész - A magyar-francia kapcsolatok sajátosságai (1957-1962)
kellett tennie. A követségen dolgozó magyar diplomaták lényegében egészen 1962-ig nagyon nehéz helyzetben voltak, mert szinte semmiféle érdemi kapcsolatépítés és diplomáciai munka nem alakulhatott ki közvetlenül a felek között. A hivatalos Magyarország és a Kádár-rendszer problémái a franciák szemszögéből nézve nem voltak fontosak, és az ország presztízse gyakorlatilag a nullával volt egyenlő, így a kelet-európai országok közül lényegében csak a bolgárokat „előztük” meg.144 Az ellenséges hozzáállás a francia Külügyminisztérium, valamint a hivatalos szerveknek a párizsi magyar követség irányában tanúsított hidegen udvarias, gyakran barátságtalan viselkedésében,145 és ezzel párhuzamosan a nemzetközi szervezetekben Magyarországgal szembeni állásfoglalásokban egyaránt megnyilvánult. Ilyen volt a magyarkérdés támogatása az ENSZ-ben, a nemzetközi szervezetekben a magyar delegációk akkreditálásának az elutasítása. A franciák stílusát és helyzetértékelését mutatja, hogy Jean Paul-Boncour követ még a hivatalos magyar szervek előtt is - mivel a Kádár-kormányt „bábkormánynak” tartotta - nyíltan párhuzamot vont a franciaországi német, és a magyarországi orosz megszállás között,146 amivel természetesen nem vívott ki nagy népszerűséget magának, és a magyar kormány a viselkedését, stílusát megengedhetetlennek minősítette.147 A franciák merészségét és a magyar kormány tehetetlenségét azonban jól mutatja, hogy a budapesti francia követség, megkönnyítendő a segélyek Budapestre történő szállítását, illegális rádiókapcsolatot épített ki Budapest és a magyar menekültek egyik célállomásának számító Bécsben lévő francia követség között, amit a magyar Belügyminisztérium értékelése szerint hírszerzői tevékenységre használtak.148 A magyar kormány erre vonatkozó tiltakozó jegyzékét a francia követség tudomásul vette, ami nagyon jól mutatja, hogy a forradalmárokkal érzelmileg azonosuló francia diplomaták nem érezték szükségét még a diplomáciai 144 Interjú Klein Márton nyugalmazott diplomatával (2006. június 13.) Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy egy nagyhatalom számára egy kicsi, hosszú ideig ellenségnek számító ország eleve nem jelentett fontos tényezőt. A francia diplomácia ráadásul a hagyományos kapcsolataiból, vagyis a kisantant országokhoz fűződő viszonyból indult ki, és ebben a megítélésben csak a hatvanas évek végén történt változás. A magyarok megértését ugyanakkor nehezítette az is, hogy a nyelvi korlátok mellett az életforma, a történelmi-kulturális hagyományok is távol voltak egymástól. A két ország közötti közeledéshez előbb azonban a politikai-diplomácia kapcsolatok (nyilvánosság előtt zajló) szintjén kellett előrelépést érni, de 1957-1962 között elsősorban a szakdiplomácia jelentősége növekedett meg. Ezzel kapcsolatban Id. a 131. számú dokumentumot. 145 A párizsi magyar követséget - válaszul a magyországi francia követséget érintő retorziókra - szintén folyamatos rendőri felügyelet alatt tartották. AMAE Europe Hongrie Dossier 86. N° 77/Eu. 139-141. o. 146 Ld. 3. számú dokumentumot. 147 Ld. 6. számú dokumentumot. 148 Ld. 5. számú dokumentumot. 50
