Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

1. Rész - Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai

Ebből az érzelmi kötődésből következően Csehszlovákia nagyon élesen rea­gált a franciaországi belső válságra, és De Gaulle hatalomra jutására.88 A német kérdéshez fűződő szoros csehszlovák kötődést mutatja, hogy az új francia nagykövet (Jean-Paul Garnier) megbízólevelének átadása al­kalmával, az ortodox kommunistának számító Antonin Novotny elnök a hivatalos ceremónia után egy órán keresztül értekezett a francia diplomata előtt a német fenyegetés, és a német fasizmus veszélyének nagyságáról. No­votny a közös érintettséget emelte ki, amikor Lengyelország, a Szovjetunió, Dél-Tirol és Elzász-Lotaringia területének a kérdését vetette fel.89 Ez az aggodalom és hangulat érződött Viliam Siroky kormányfő és Gar­nier nagykövet megbeszélésén is. A csehszlovák konnányfő kifejezte az ag­godalmát, hogy franciák a németeket túlzottan támogatják (erre példának a Genfi konferencián elfogadott francia álláspontot hozta fel). Azt hozta fel érvként, hogy Adenauer nem válaszolt Csehszlovákia és NSZK közötti kap­csolatok nagyköveti szintre emelésére vonatkozó csehszlovák felvetésre, és nem látta valószínűnek, hogy Adenauer álláspontja hajlékonyabbá válik az NDK elismerésének a tárgyában. A francia-csehszlovák viszonyt ráadásul külön megterhelte az ún. Lidice-ügy is, vagyis az algériai felkelőknek szál­lított csehszlovák fegyverek kérdése, amelyben a csehszlovák fél a franci­ák álláspontját a nemzetközi joggal ellentétesnek minősítette.90 1960-1961 folyamán a két ország kapcsolata továbbra sem változott érdemben, a cseh­szlovák diplomácia minden esetben a német veszélyt hangoztatta, és fő célja lényegében egybeesett a Rapacki-tervben megfogalmazottakkal.91 Az igazi probléma ebben a relációban is mindvégig a csehszlovákok algériai szerep- vállalása, illetve a franciák NSZK politikája körül mozgott, de eltérően Len­gyelországtól, sem a gazdasági sem a kulturális kapcsolatok nem javultak. ROMÁNIA, JUGOSZLÁVIA, BULGÁRIA A balkáni térség a francia diplomácia számára mindig kiemelt politikai és stratégiai jelentőségű volt. A balkáni országok közül első helyen Románia helyezkedett el, amellyel ugyan a második világháború után megszakadtak a szorosabb kapcsolatok, de a két ország jó kulturális viszonya továbbra is megmaradt. A kelet-európai államoktól eltérően Románia De Gaulle hata­lomra jutásakor nem reagált ellenségesen, és már 1959-től látványos fejlő­dés következett a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatokban. 88 Uo. N° 391. (Prága, 1958. június 4.), 727. o. 89 DDF 1959.1. N° 287 (Prága, 1959. május 21.), 647. o. 90 DDF 1959 II. N° 92. (Prága, 1959. augusztus 28.), 245-247. o. 91 DDF 1960 I. N° 183 (Prága, 1960. április 27.), 526. o„ ill. DDF 1960 II. N° 53 (Prá­ga, 1960. július 29.), 161-163. o. 40

Next

/
Thumbnails
Contents