Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
1. Rész - Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai
esztendő jelentette, amikor a nemzetközi válságok elmúltával a kétoldalú közeledés kölcsönös szándéka megerősödött, és így már Párizsban és Moszkvában egyaránt könnyebb volt megtalálni a közeledést elősegítő közös érdekeket.60 LENGYELORSZÁG A kelet-közép-európai kisállamokat vizsgálva első helyen a franciák részéről hagyományosan kiemelten kezelt Lengyelországgal kell kezdeni. 1945 után a szövetség megszakadt a két ország között, amelyet tovább mélyített a német keleti határok problematikájához fűződő erősen érzelmi aspektusú lengyel hozzáállás,61 illetve az, hogy Varsóban ezt egyértelműen összekapcsolták a franciák által szintén érzelmi alapon kezelt algériai háború kérdésével. Ugyanakkor Lengyelország nagyon fontos (elsősorban a hagyományos kulturális kapcsolatok miatt) partnernek számított, és ezt a megkülönböztetett figyelmet De Gaulle személyes lengyelországi élményei62 is erősítették. Ehhez járult hozzá De Gaulle közvetlen, és a többi kelet-európai diplomatához képest kiemelten jónak mondható viszonya Gajewski nagykövettel.63 Ezek a tényezők elsősorban érzelmileg befolyásolták De Gaulle politikáját, míg ezzel párhuzamosan a francia diplomácia úgy értékelte, hogy kelet-európai viszonylatban Lengyelország viszonylag „szabad”, de nem demokratikus ország. Ezt a „szabadságot” is elsősorban az 1956-os mozgalmaknak tulajdonították, amelyek arra kényszerítették a belső hatalmi válsággal küszködő kommunista pártot, hogy a hatalom megőrzésének érdekében engedményeket tegyen a lakosság irányába.64 A nemzeti érzelem ugyanakkor erős maradt, az egyház kiemelten fontos szerepet töltött be a társadalmi integrációban és a szovjet rendszerrel szembeni ellenállásban, ám francia részről már a kezdetektől fogva látták a rendszer valós korlátáit.65 Lengyelország külpolitikájában a többi szatellitához képest viszonylag nagy, - vagy legalábbis lengyel részről annak érzett - mozgástérrel rendelkezett, de saját biztonsági érdekeiből következően hűségesen követte a szovjet irányvonalat, és ezt Wladislav Gomulka gdanski beszéde (1958. június. 29.) is megerősítette. A lengyel elsőtitkár ebben a beszédében a Szovjetunió 60 Vai'sse, 1998. 359-361. o„ Soutou, 2001.425-426. o. 61 Szeptycki, 2002. 102-103. o. 62 1920-ban De Gaulle a rembertówi katonai akadémián tanított, és ez alatt szerezhette meg első személyes élményeit, természetesen „lengyel szemüvegen keresztül” Kelet-Kö- zép-Európáról, és részt vett a lengyel-szovjet háborúban is. V. ö. Szeptycki, 2002. 25. o. 63 Gajewski, 1992. 86-88. o. 64 Soutou, 2001.331-332. o. 65 DDF 1958. II. N°27. (Varsó, 1958. július 10.), 54-55. o. 35
