Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
Előszó
kapcsolatok korszakbeli jellegzetességeit bemutathatjuk. Forrásközlésünk legfontosabb darabjait teljes terjedelmükben, míg a szintén fontos, de egész terjedelmükben nem lényeges iratokat részletekben közöljük, amelyet [...] jellel jelöltünk. A közölt iratokat sorszámmal és címmel láttuk el, ami tartalmazza az irat jellegét és az esemény idejét is. A dokumentumokon külön feltüntetjük a dokumentum keletkezésének a helyét és időpontját, és arra törekedtünk, hogy lehetőleg visszaadjuk az eredeti dokumentum formáját és annak a szerkezetét is megőrizzük. A francia szöveget „magyarosítottuk”, vagyis a lényegi tartalom megőrzése mellett annak könnyen olvashatóvá tételére törekedtünk, de egyben fontosnak tartottuk azt, hogy a francia diplomáciai szövegek jellegzetes - néhol bonyolult - fordulatait megőrizzük. A fordítást a kiadvány írója és szerkesztője készítette. A szöveg olvashatóságát segítő részek [kapcsos zárójelben] vannak. A magyar szöveget, ha abban jellemzőnek nem mondható helyesírási hiba nem található, a mai helyesírás szabályai szerint közöltük, de törekedtünk arra, hogy a szövegek eredeti stílusa - hiszen ezek is információértékkel bírnak - megmaradjon. Az értelmetlen részek, félreírások [sic!] jelzéssel vannak feltüntetve. A kézzel írott feljegyzéseket, kiegészítéseket, megjegyzéseket a lábjegyzetben jelöltük, illetve a szövegben külön, dőlt betűvel kiemelve jelezzük. Minden fontosabb megjegyzést, javítást, kiegészítő információt a lábjegyzetekben jeleztük. A szövegben található rövidítések felbontása a kötet végén található ún. rövidítések jegyzékben olvasható. A magyar levéltári iratok közül alapvetően két nagy forrásból, a pártanyagokból, illetve a Külügyminisztérium 1945-1964 közötti titkos, illetve adminisztratív anyagaiból, és a rejtjeltávirati gyűjteményből merítettünk, de a gazdasági kormányszervek anyagát is kutattuk. Az 1945-1964 közötti időszakra vonatkozó fondok és állagok kialakításakor többnyire a proveniencia elv érvényesült, de a gyűjtemények esetében meghatározó szerephez jutott a pertinenda elvének alkalmazása is. Az egyik lényeges különbség, hogy a külképviseletek iratai 1964-ig önálló fondokat alkotnak, miközben 1965-től kezdődően már a Külügyminisztérium megfelelő évfolyamának anyagába rendezve kerültek be a Magyar Országos Levéltárba. A külügyi iratokból kialakított fondokban és állagokban egyaránt megtalálhatók az évrend rendjében rendezett dokumentumok (elsősorban az önálló követségi fondok szigorúan titkos iratainál), valamint a szervezeti egységek ügyköreit alapul vevő tárgyi-tematikai csoportosítást alkalmazó tételek is. A Külügyminisztérium irattárában az 1945-1964 közötti iratanyag rendezésekor országok szerinti sorozatokat, illetve nem országok szerinti (vegyes) sorozatokat alakítottak ki, amelyekben több év anyaga van együtt. A sorozatokhoz részletes, túlnyomórészt darabszintű jegyzékek készültek. 16
