Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
Előszó
ELŐSZÓ Jelen forráskiadvány célja az, hogy a magyar-francia kapcsolatok 1957 1962 közötti történetét mutassa be. A kiadvány „vezérfonalát" a magyarfrancia kétoldalú politikai és diplomáciai kapcsolatok elemzése jelenti. A kádári Magyarország számára ezen időszak alatt a belpolitikai konszolidáció mellett a nemzetközi rendszerbe történő visszailleszkedés jelentette az egyik legfontosabb feladatot. Kádár-rendszer számára a belpolitikai stabilitás biztosításának szükségessége prioritást élvezett, amelyhez a külpolitika teljes eszköztárát is igyekeztek felhasználni. Az 1956-os forradalom után hatalomra jutott Kádár János külpolitikájának története ugyanakkor nem került még minden részletében feldolgozásra, és elsősorban a főbb vonalak, jellegzetességek feltárására helyeződött a hangsúly. Meglátásom szerint a magyar külpolitika története - ez korszakonként természetesen eltérő hangsúlyt kaphat - a különböző, magukon minden esetben sajátos jegyeket viselő bilaterális kapcsolatok feldolgozásán keresztül érthető meg; hiszen azok egyértelműen mutatják páronként az országok egymáshoz fűződő viszonyát, a kapcsolatok hagyományait és sajátosságait, miközben a bilaterális kapcsolatok határain túl a nemzetközi kapcsolatok teljessége is megjelenik. A forráskiadvány kronológiai kezdő- és végpontjának meghatározásakor figyelembe kellett venni, hogy a korai Kádár-rendszer, vagyis az 1957-1962 közötti időszak külpolitikáját vizsgáltuk. A kiadvány kezdődátuma 1957, vagyis a forradalom utáni helyzetből indultunk ki, de a forradalomnak közvetlenül a nemzetközi, illetve francia-magyar kapcsolatokra való hatásával nem foglalkozunk.1 A kiadvány záródátuma mindkét ország történetében fontos eseményt jelöl ki, ugyanis - természetesen nem a dolgok véletlen egybeesése miatt - a nemzetközi enyhülés megerősödése, a francia keleti nyitási politika kezdete és a Kádár-rendszer nemzetközi restaurációja, vagyis a „de jure” elismerése időben egybeesett. Magyar szemszögből nézve az eseményeket, az 1962/1963-as évek számítanak szakaszhatárnak, mivel az 1956 utáni magyar külpolitika ettől kezdve tudta egyre inkább kiszélesíteni az ország nemzetközi kapcsolatait, és a korábbi defenzív külpolitika helyett aktív külpolitikát kezdeményezni, így a magyar nyugati nyitási politika is 1 A témával foglalkozó szakirodalom a bibliográfiában olvasható. 13
